Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura ecleziastică din Satu Mare (Satu Mare, 2008)
Taşnad - Tasnád
szamárhátíves, befalazott kapu látható. Az egyház a 16. században a reformátusoké lett. Több zsinatot is tartottak itt a 17. század közepéig, közben az erdélyi fejedelmek bőséges támogatását is élvezték. 1660-ban a törökök felégették, a templomba menekült lakosokat leöldösték. Az 1691-es tűz után egy kisebb deszkatemplomot építettek, amelyet az 1770-es évekig használtak, amikor végre a középkori épület helyreállítására is sor került, a hajó ekkor kapott a beszakadt boltozatok helyett deszka mennyezetet. A helyreállítás után a katolikus svábok el akarták foglalni a templomot, de Vay László földesúr ezt megakadályozta. Hatalmas, későbarokk stílusú tornyát a nyugati homlokzat elé 1814-1822 között Vinkler Jakab, nagykárolyi mester építette. A sisakot Horváth nevű nagykállói ácsmester készítette (érdekes, hogy az ottani református templom sisakja nagyon hasonló a tasnádiéhoz). Berendezéséből az 1837-ben készült klasszicista szószéke és Mózesszéke érdemel figyelmet. Déli bejárata előtt neogótikus előcsarnok épült. Nagyobbik harangja 1923-ból, a kisebbik 1843-ból származik. (TSz). Tăşnad. The Calvinist Church The church of Tăşnad was the see of the archdean during Middle Ages, and it is rather well preserved. According to the inscription on the key-stone of the altar screen, the church was almost finished in 1476. László Geréb of Vingard, bishop of Alba Iulia, a relative of King Mathias, financially supported the construction. The long sanctuary is closed with three sides of a decagon. The vault and the mullions of the windows were preserved in their original form. According to the traces of the ribs and the pillars coming down to the floor, it can be assumed that the nave was vaulted. The traces of an arched door are visible on the outer northern facade. The church became Protestant in the 16th century. It housed many synods, supported by the prince of Transylvania, during the 17th century. The Turks burnt the church and massacred the refugees hiding inside, in 1660. After a fire in 1691, the community built a wooden church that functioned until 144
