Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Lingvistică şi etnografie / Sprachwissenschaft und Volkskunde / Nyelvészet és néprajz - Contacte culturale în prezentarea muzeografică / Kulturkontakte in der musealen Präsentation / Kultúrák találkozásának múzeumi ábrázolása
Die Wandmalerei der Kirche in Corund 589 Késő bizánci hagyomány és nyugati barokk a köröndi fatemplom belsejének festményein Összefoglalás A történelmi források először 1423-ban említik Szilágykorondot, amely egy nagy múltra visszatekintő zónában fekszik. A templom létezésének első említése egy 1494-ben kelt, a Jakcsi nemzetség peres ügyeit tárgyaló dokumentumban található. A jelenlegi fatemplomot 1723-ban építették. Szerkezetileg a többi, e fában gazdag területen a 18. században épült, Szilágysági (Tövisháti) templom kategóriájába tartozik. Eredetileg a templom a temető közelében emelkedett és csak 1868-ban, a falu központjának elköltözésével együtt került jelenlegi helyére. Az előcsarnok felett emelkedő tornyával még most is uralja a vidéket. A templom egy előcsarnokból, egy hajóból és a szentélyből áll, mely típus fellelhető nemcsak Erdélyben, hanem Moldvában és Havasalföldön is. Tanulmányunk a templom falfestészetével foglalkozik és célja rávilágítani arra a 18. századra annyira jellemző törekvésre, mely fel akarja szabadítani e művészeti ágat a tradíció és az igen szoros vallási megkötöttség alól. A festésméd hasonlatos az ikonokéhoz, tempera, melyet gipsszel kezelt vászonra vittek fel, biztos, gyakorlott ecsetvonásokkal. A vászont két méretre szabták, szélesebbre a gerendáknál és keskenyebbre az illesztéseknél. Arra törekedtünk, hogy a templom belső festményeinek bemutatását az előcsarnokkal kezdjük, ahol az Utolsó Ítélet témáját dolgozta fel a festő igen eredeti módon. A jelenetek tiszták, beszédesek, érezhető rajtuk a népi elbeszélések, a szentek legendájának ismerete és hatása. A vonalvezetés biztos, a jelenetek dinamikusak, a mozgást a szereplők egyszerű gesztusokkal sugallják. Az embertípusok arcvonásai nem annyira változatosak, ezeket a festő inkább a sokszínű viselkedési formákkal helyettesíti. Az előcsarnok festészetének megtervezésében a bizánci ikonfestés törvényei uralkodnak, de a 18. század végének felszabadító légköre rányomta a bélyegét az alakok megformálására és az egész kivitelezésre. A történet vízszintesen vonul végig a falakon és minden jelenet arról a nyugati barokk hatásról tanúskodik, mely a 18. század végén eljutott ebbe a kis Tövisháti faluba. Az a jóízlés, mértékletesség, művészi érzék, melyek a köröndi fatemplom építészetét és belső festészetét jellemzik, olyan attribútumok, melyek alapján a templom 18. század egyik legkiemelkedőbb építményei közé sorolható.
