Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Nationalităţi, minorităţi etnice şi stat / Nationalitäten, ethnische Minderheiten und Staat / Nemzeti és etnikai kisebbségek, állam
266 VOLODIMIR FENICI unió kihirdetése 1646. április 24 én az ungvári várban, amely a szétszakadt munkácsi egyházmegye ortodox papjainak egy része és az egri római katolikus püspökség között köttetett, több kérdést vont maga után, mint választ. Figyelembe véve az Ungvári mind unió egyházi, mind laikus hazai és külföldi kutatók által tett különböző értékelését és értelmezését, egyetértünk az ismert magyar történész Hodinka Antal véleményével, amit századunk elején fejtett ki: "a ruszinok számára az unió nem cél (öncél) volt, hanem csak a szabadság elérésének eszköze".11 Ezt a "szabadságot" I. Leopold osztrák császár Diplomája (1692) törvényesítette és XIV. Kelemen római pápa 1771. szeptember 19.-і "Eximia Regalium Principum" bullája állapította meg "de jure", amely elismerte a munkácsi görög katolikus egyházmegye kanonikus függetlenségét. A népi és felekezeti sajátosságok nem utolsó szerepet játszottak az unió kiterjedésének folyamatában az ukrán-magyar-román kapcsolati övezetben és a munkácsi egyházmegye kanonizálódásában. Amikor a római katolikus magyaroknak az egri püspökök személyében a prozelitizmus e cselekedete magától érthetődé volt, akkor a máramorosi, körtvélyesi és uglyai monostorok ortodox lakosságának, amely 1733-ig az Erdélyi fejedelemség része volt, ez a helyzet nagyon kedvezőtlenné vált.11 12 13 Továbbá a kárpátaljai ruszinok és románok közös görög katolikus egyházhoz való tartozása a XVIII, század második felében történelmi valósággá vált. A nép- és valláskozi viszonyok Munkács és Máramaros között mindig is a közös szertartáson és vallási hagyományokon alapultak, amelyek egyesítették és nem szétválasztották az ukránokat és románokat. Azt, ami 1646 után történt közöttük nem másként kell értelmezni, mint az Osztrák császárság az Erdélyi fejedelemségnek adott revansát, miközben a 11 Hodinka A. A munkácsi gurng-katolikus pbspnksüg turtünete. Budapest, 1909. P. 255, 258. 12 Пекар А. Вказ. праця. C. 30-71. Його ж: Ужгородська унія та її творці (1646-1996) // Відбитка із "Записок ЧСВВ". Т. XV. Рим, 1996. С. 261-300; De erectione canonica Eparchiae Mukanoviensis (an. 1771). Romae, 1956. P. 25-124; Baran A. Op. cit. P. 60-111; Udvari I. Ruszinok a XVIII, szözadban. ТцПйпеІті fis mbivelxdiístmtímeti tanulmönyok. Mösodik kiadös. Nymegyhöza, 1994. P. 115-190; Botlik J. Hörmas kereszt alatt. Gurug katolikusok K6rp6talj6n az ungvöri uniytyl napjainkig (1646-1997). Budapest, 1997. P. 16- 42. 13 Пекар А. Нариси... C. 74-80; Баран О. Церква на Закарпатті в роках 1665-1691 // Богословії. Рим, 1968. Т. XXXII. Ч. 36. С. 11-67; Петровь А.Л. "Старая вера" и унія вь XVII-XVIII вв. Пояснительная записка // Матеріали для исторіи Угорской Руси. СПб., 1906. Т. II. С. 28-41; MONDOK I. Brevis historica notitia diocesis Munkocsiensis. De episcopatum et episcopis Maramorosiensibus // Shematismus dioecesis Munköcsiensis anno 1878. Ungvarini, 1878. P. 146-162; Baran A. Eparchia Maramorosiensis eisque Unio // Analecta OSBM. Romae, 1962. Voi. XIII. P. 65-80.
