Kinces, Diana: Micula. Chid Cultural. Istoric (Satu Mare, 2015)
Mikola. Történelmi-kulturális kalauz - A helység történeti áttekintése
Mikola községben 1806-ban 57 görög katolikus család élt, akika szárazberki parókiához tartoztak, a vallási szertertás nyelve magyar volt. Az 1880-as népszámlálás szerint a községben 222 ház volt, 1311 lakossal, 221 görög katolikus, 110 romai katolikus, 819 református, 160 izraelita, 1900-ban a falu lakossága 1715 volt, többségében magyarok. A Habsburg Monarchia idejében megépítik a vasutat, de Mikolának 1865-ben nem volt állomása, csupán 1872 junius 20-án ünnepük meg az állomás megépítését. 1901- ben készítik el a község első kataszteri térképét mely utólag több módosításon esett át, 1948-ban maghatározzák a község jelenlegi határát és a község elnevezését is. 1921-ben megépítik a jeleleg is működő községházát és ebben az időben már volt posta és távirda hivatal is. A község központban voltak a birtokosok és a gazdagok házai, mig a bal oldalon a jobbágyok házai terültek el. A legfontonsabb épületek mint a templomok, udvarházak (Galgoczy, Weisz és más udvarházak) a falu központjában épültek. ^OSZTROVICZKY^ CSALÁD EMLÉKÉRE* w í^t a te mp lo mte lf?etaţ ándé t? o zta X 1923 1925-ben betelepítettek 26 máramarosi családot Kabalapolyánáról, Karácsonyfájáról, Felső Visóról, Rónáról és Révről, valamint 12 családot a Szatmár megyei Remetemezőről, A Máramarosból érkező családok (Gherman, Simion, Mihai, Moldovan, Rachi, Bobosan, Popovici, Tomoioaga) 14 köblös szántóföldet valamint kaszáló rétet és erdő részt is kaptak, mig a Remetemezőből érkezők 12 köblös szántóföldet, rétet és erdő részt kaptak. A
