Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Zsoldos Attila: Királynéi birtokok Erdélyben az Árpád-korban
Királynéi birtokok Erdélyben az Árpád-korban 69 igazságszolgáltatási kiváltságokat: a saját, illetve az általa kinevezett besztercei ispán, valamint a választott bírájuk ítélőszékét jelölve meg illetékesnek ügyeikben.49 A forrásainknak köszönhetően viszonylag alaposabban megismerhető királynéi uradalmak többsége esetében kimutatható, hogy azok hosszabbra videbb ideig nem a királynék, hanem a királyi család más tagjainak kezén voltak. A korábbiakban említett újhelyi uradalom központját „Királyi falu”nak {Regia Villa) is mondták,50 ami nem sok kétséget hagy afelől, hogy eredetileg a királyé volt az uradalom, s csak másodlagosan alakult ki az a helyzet, hogy a 13. század közepén Mária királyné kezére került. Mivel a királynéi birtokok - amint arról már szó esett - egyébként is úgy jöhettek létre, hogy az uralkodó a maga birtokai közül némelyeket átengedett a királyné használatára, nincs ebben semmi rendkívüli, s a jelenség legfeljebb arra hívja fel a figyelmet, hogy a folyamat nem szükségképpen ért véget a 11— 12. század forrásaink által alig megvilágított évtizedeiben, hanem a 13. században is dönthetett úgy valamelyik uralkodó, hogy egyik-másik birtokát a királynénak adja. Némileg más a helyzet azon uradalmak esetében, amelyek a királynék mellett az uralkodócsalád férfitagjainak, a hercegeknek a kezén (is) voltak. A hercegi birtokok kialakulása vélhetően a királynéiakhoz hasonló módon ment végbe, s egyéb jellemzőik is rokoníthatók a királynéi birtokok sajátosságaival.51 Ha viszont egyes uradalmakat hol a királynék, hol pedig a hercegek kezén találunk, akkor joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon a herceg(ek)nek vagy a királyné(k)nak adta-e ezeket eredetileg az uralkodó: azaz voltaképpen „hercegi” vagy „királynéi” uradalmakról van-e szó. Különösen nagy nyomatékkai merül fel ez a dilemma azon uradalmak kapcsán, amelyek létére vonatkozó első adataink nem a királynék, hanem a hercegek személyéhez kapcsolódnak. A többnyire a királynéi uradalmak egyik „klasszikus” példájának tekintett segesdi például, amikor megjelenik forrásainkban, Kálmán herceg javaihoz tartozott,52 nem sokkal a herceg halála 49 1330: „nullius iudicis regni nostri praeter praesentiam nostram ac comitis eorum per nos pro tempore nunc constituti et in futurum constituendi aut iudicis eorum communiter assumpti astare iudicio teneantur” in: UGDS. I. 438. 50 1263: PRT. II. 322. 51 Összefoglalóan 1. Kristó Gy.: A feudális széttagolódás Magyarországon. Budapest, 1979. 38- 43. 52 IV. Béla egyik 1244. évi oklevele ugyanis arról számol be, hogy öccse, Kálmán herceg bizonyos - csere révén megszerzett - birtokokat csatolt a segesdi uradalomhoz („predio de Segusd”), aminek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a tatárjárást közvetlenül megelőző időkben az uradalom nem a királyné, hanem az 1226 óta Szlavónia élén álló Kálmán herceg kezén volt, s csak a herceg halála után szállt IV. Bélára, 1. Codex diplomatics regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. II-XV. Collegit et digessit T. Smiőiklas. Zagrabiae, 1904— 1934. (A továbbiakban CDCr). IV. 249-250.
