Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Zsoldos Attila: Királynéi birtokok Erdélyben az Árpád-korban
68 Zsoldos Attila A németajkú telepesek 11. századi jelenlétét illetően hasonló a helyzet: Kelet-Magyarországon ugyanis ismeretesek olyan települések, amelyekkel kapcsolatban felmerül a gyanú, hogy korai telepítésű német vendégek (is) lakták. A szatmárnémeti hospesek körében 1230-ban az a hagyomány élt, hogy őseik Gizella királyné idején költöztek be Magyarországra,40 de talán ide vonható az 1264. évi pápai oklevélben szereplő Szalacs is, amelyet - a településen átmenő „nagy út” (magna via) kapcsán - már 1067 táján említenek,41 s amelynek lakói között szintén felbukkannak - igaz, jóval későbbi időből való forrásban - német telepesek.42 Mindezek alapján teljes bizonyossággal ugyan nem lehet kijelenteni, hogy a királynék északkelet-erdélyi birtoklása az államalapítás korában kezdődött, de ennek lehetősége, legalábbis a besztercei ispánság, illetve a talán annak közvetlen előzményét jelentő Királynémeti (villa Bavarica) esetében nem is utasítható el egyértelműen. Az mindenesetre bizonyos, hogy 1287-ben a besztercei ispánság még mindig a királynék javadalmai közé tartozott. Lodomér esztergomi érsek IV. Honorius pápa,43 illetve a bíborosok utasítására,44 valamint az az évben Budán tartott országos gyűlés45 döntésére hivatkozva szólította fel az erdélyi püspököt arra, hogy támogassa Izabella királyné officialisaxi a besztercei kerületből (districtus de Bezterce) járó jövedelmek beszedésében.46 A besztercei ispánság és a királynék közötti kapcsolat a 14. század első felében is megmaradt. Ennek jeleként 1317-ben az a Fonói Benedek fia János szerepel besztercei ispánként, akinek már apja is IV. László feleségének, Izabellának az udvarában szolgált,47 míg ő maga néhány év múlva királynéi pohámokmesterként emelkedik a bárók közé.48 Még egyértelműbben tanúskodik a királyné besztercei birtoklásának továbbéléséről, hogy 1330-ban Erzsébet királyné a maga besztercei vendégtelepeseinek (cives et hospites nostri de Bezturche et ad eandem sedem spectantes) biztosít 40 1230: a telepesek „se dicebant in fide domine Keysle ad Hungáriám convenisse” in: Rerum Hungaricarum monumenta Arpadiana. Ed. S. L. Endlicher. Sangalli, 1849. 426-427. 41 1067 k.: DHA. I. 184. 42 1215: Regestrum Varadiense examinum ferri candentis ordine chronologico digestum, descripta effigie editionis a. 1550 illustratum. Curis et laboribus J. Karácsonyi, S. Borovszky. Budapest, 1903. (A továbbiakban: VR). 127. sz. 43 1287: UGDS. I. 151-152. 44 1287: UGDS. I. 154-155. 45 Vö. S. Kiss Erzsébet: A királyi generális kongregáció kialakulásának történetéhez. In Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica. XXXIX (1971). 42-46. 46 1287: UGDS. I. 157-158. 47 1281: CD. V/3. 96-97. 48 1323: A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. I—XII. Szerk. Nagy I., Nagy I., Véghely D., Kämmerer E., Lukcsics P. Pest-Budapest, 1872-1931. I. 230. Vö. Engel P.: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I—II. Budapest, 1996. I. 59., 230., 397. (História Könyvtár - Kronológiák, adattárak 5).
