Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
136 Kubinyi András Mihály, Tótselymesi Tárcái György és Sára asszony, Tárcái János özvegye parancsára követtek el. Tárcáit és anyját Gálszécsen idézték meg.131 Podmaniczky Tárcái János legidősebb gyermekének, Katalinnak volt a férje,132 ugyanakkor Podmaniczky János királyi kamarásmester, majd pozsonyi ispán, valamint István nyitrai püspök testvére volt.133 A Podmaniczkyek is - akár Tárcái - II. Ulászló alatt kerültek a mágnások közé. A volt székely ispán második leánya, Borbála, begina lett a budai begina kolostorban. 1514. május 20-án nyugtatta anyját, Sárát, hogy az pénzben kifizette a neki, apja minden magyarországi és morvaországi birtoka után, járó részét.134 Úgy látszik tehát, hogy Tárcái végül hozzájutott követeléseihez, azonban részben Morvaországban. A családról többet nem érdemes írni. György és öccsei valószínűleg korán elhunytak, nincs rájuk további adatom. (A Mohács után szereplő Tárcái György a Tarkői Tárcaiak közé tartozó Miklós fia volt.) A leányok közül Nagy Iván szerint Lucia Hagvmási Miklóshoz ment hozzá,133 ezt magam részéről sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom. Sára asszonyra és leányára, Podmaniczky Mihály feleségére maradtak adatok, témánk szempontjából ezek azonban érdektelenek. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Jagelló-kori új arisztokrácia egyik érdekes képviselőjét ismerhettük meg Tárcái Jánosban. Ő is, mint ennek a rétegnek nem egy más tagja, Mátyás alatt indult. Egyaránt számíthatjuk, pénzügyigazgatási tisztviselőként, mind a gazdasági értelmiség, mind a katonák közé. Ez nem volt különleges, Sárkány Ambrusról, akiből később országbíró lett, ugyanezt mondhatjuk (ő viszont nem volt Mátyás szolgálatában). Pályáján, tehetségén kívül, jó személyi kapcsolatai segítették előre. A székely ispánság esetében nem sikerült eredményeket elérnie, ami talán az akkori erdélyi viszonyok következménye is volt. Nem volt olyan nagyúr, mint akár Szentgyörgyi, akár Szapolyai, és mivel részben saját költségén kellett ellátnia feladatát, bizonyára nem rendelkezhetett annyi tekintélyes familiárissal, mint az említett két úr. így talán nem is ő volt a hibás a székely kudarcért. Saját magának azonban sikerült végül birtokokat szereznie, noha végeredményben ráfizetett a szolgálatára. Amennyiben családja nem hal ki, feltehetően megkapaszkodhattak volna a mágnások között. Elgondolkoztató különben, hogy a legtöbb királyi tisztségviselő nem jutott hozzá fizetéséhez. Ezért sokszor nehéz is volt tisztségeket betölteni, vagy egyet otthagyni, amint épp Tárcái esetében láthattuk. Mégis megérte a számukra, hiszen - ha zálogjogon is - ezáltal növelhették birtokaikat. 131 132 133 134 135 A Podmaniczky-cs. okit. II. 160—163. Uo. LV. Uo. VII, XXXII-XXXVIII, LX. DL. 106083., 277-278. Nagy I.: Magyarország családai. XI. 45.
