Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
Tárcái János, az utolsó székely ispán 135 Tárcái János, felesége, Sára, fiai György, Euszták, Ferenc és György, leányai Katalin, Borbála, Zsófia és Lúcia terhét is felvállalva eladta a garamszentbenedeki konvent előtt a Pest város déli részén fekvő Szentfalva mező városbeli részét 400 aranyforintért örök jogon Ráskai Balázs tárnokmesternek és feleségének Zubor Katalinnak.125 (A két György nem szokatlan: mint ismeretes, Hunyadi Jánosnak volt egy János nevű öccse, a Tárcáival is kapcsolatban álló Rozgonyi Istvánnak pedig két Katalin nevű leánya.) Ezek szerint 1505 óta még egy gyermeke született a volt székely ispánnak. Nem kell azonban feltétlenül a szentfalvai eladásnál anyagi nehézségekre gondolni. Elképzelhető, hogy Ráskait akarta valamiért lekenyerezni. Ez időben adta vissza Forrót is a királynak, aki 1510. január 20- án 2000 forintért Szatmári György kancellárnak zálogosítja el azzal, hogy tovább adhatja Kassa városnak.126 Annak idején Tárcái is 2000 forintért vette zálogba Forrót.127 Itt a kancellárnak tett szívességet. A Lővei Pál által talált szakolcai sírkő szerint nagyságos Tótselymesi Tárcái János székely ispán és királyi kapitány 1510. január 10-én halt meg. Igaz, ekkor már nem volt a székelyek ispánja. Kapitányi címe viszont elgondolkoztató. Nem valószínű, hogy a Mátyás-kori ausztriai tevékenységére utaltak volna, így csak egy lehetőség marad, a székely ispánságtól történt megválása után kaphatta valamikor kapitányi megbízatását. A legvalószínűbb, hogy a királyi palotások (aulicusok), azaz az udvari katonaság kapitánya lett, ugyanis 1506 és 1512 között nem tudjuk, hogy ki töltötte be ezt a fontos tisztséget.128 Ezt bizonyos mértékben alátámasztja az, hogy Tárcáit Szakolcán, azaz a magyar-cseh határ közelében temették el. II. Ulászló ugyanis 1509. március 11-től 1510. február 18-áig kimutathatóan Csehországban, zömében Prágában tartózkodott.129 Mint láttuk, a volt székely ispán 1509. október 10-én a garamszentbenedeki konvent előtt, tehát birtokaitól messze és a Csehország felé vezető út közelében tett hiteles helyi bevallást,130 ami valószínűsíti, hogy a királyhoz ment Csehországba, onnan hazatérve viszont meghalt. Igaz, van még egy lehetőség, mindjárt látni fogjuk, hogy Morvaországban is rendelkezett birtokokkal, oda is utazhatott. Függetlenül ettől, az biztosra vehető, hogy a székely ispánság elvesztése után, királyi kapitányként, a legvalószínűbben a palotások parancsnokaként folytatta pályáját. Halála után birtokait, legalább is, amelyek megmaradtak, hiszen Ónodot elvesztették, felesége és legidősebb fia, György kormányozták. Egy 1517. évi oklevél szerint egy hatalmaskodást négy évvel azelőtt Podmaniczky 125 DF. 205107. 126 Kassa város titkos levéltára. K. Forró 5. 127 L. 75. jegyzet. 128 Fógel: II Ulászló udvartartása. 68. 129 Sebestyén B.: A magyar királyok tartózkodási helyei. Budapest, 1938. 97. 130 L. 125. jegyzet.
