Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
132 Kubinyi András hárman.107 Istvánffy ezt kissé kiszínezte, egyben leírta, hogy Tömöri végül végvári csapatokat gyűjtve össze erőszakkal behajtotta az ökröket.108 A szakirodalom általában Oláh és Istvánffy alapján úgy tartja, hogy II. Lajos születése után, azaz 1506-ban került sor az „ökörsütésre” és így a lázadásra.109 Egyedül Balás Gábor teszi 1505-re a lázadást, megemlítve, hogy Lajos még meg sem született, a király mégis kérte az ökröket.110 Elvileg az 1506-os adat lenne a logikus, ebben az esetben pedig ezzel magyarázhatnánk azt, hogy a király augusztus 28-án, azaz nem sokkal a trónörökös születése után hívatta magához székely ispánját.111 Ez még magyarázatul is szolgálhatna leváltásának és annak, hogy nincs nyoma részvételének a felkelés leverésénél, viszont ellentmond II. Ulászló 1505. július 18-i levelének.112 Mint láttuk, már akkor kérte az ökörsütést, noha Lajos még meg sem fogant, így annak semmiféle törvényes alapja nem volt. így teljes mértékben megmagyarázható a székely lázadás. Tárcái úgy látszik nem akart az ökörsütés ügyben szerepet vállalni, és talán az sem véletlen, hogy amikor egy hónap múlva megkapta Algyógyot, arról olvasunk, miszerint rövidesen visszaadja az ispánságot. Tömöri tevékenységét viszont nem akadályozta. (Tömöri különben Bornemissza János embere volt, akivel - mint láttuk - Tárcái jó viszonyban állt.113) Teljes bizonysággal természetesen nem lehet eldönteni a kérdést, mivel - tudomásom szerint - nem maradt a lázadásra okleveles adat. Bár magam részéről 1505-re teszem a lázadást, az sem zárható ki, hogy akkor visszaléptek az ököradó beszedésétől, és csak 1506-ban tértek rá vissza. A XVI. század első évtizedének közepe jelentős időszak az erdélyi három nemzet rendi fejlődésében. 1505. november 23-án Udvarhely mezővárosban gyűlt össze a székely nemzetgyűlés, amely a bíráskodás ügyében hozott határozatokat. A székely ispánról szó sincs benne.114 Nem sokkal később, december 18-án Tordán megjelentek az erdélyi káptalan, a nemesek, székelyek és szászok, azaz a három nemzet képviselői, akiknek megbízottai 1506. február 10-én Segesvárott tartott gyűlésükben a bíráskodást szabályozták. Bár határozatuk bevezetésében hangsúlyozták a király és a 107 N. Olahus: Hungária — Athila. Edd. C. Epeijessy et L. Juhász. Budapest, 1938. 72. Az ökörsütésre 1. Szádeczky Kardoss: A székely nemzet története. 73-84. - Kordé Z.: A középkori székelység. 225-226. 10K Istvánffy: Magyarok dolgairól. 111-112. 109 L. Szádeczky Kardoss: A székely nemzet története. 74-75, 102. - Erdély története. I. 364- 365. - Erdély rövid története. 209. - Kordé Z.: A középkori székelység. 138, 225-226. 110 Balás: A székelyek. 131. 111 L. 103. jegyzet. 112 L. 89. jegyzet. 113 Tömöri Bornemisszához fűződő kapcsolatáról, és a székely lázadás leverésénél játszott szerepéről (1506-os évszámmal): Szakály F.: Tömöri Pál emlékezete. In Új írás. 16 (1976 szeptember). 93-94. 114 Székely Oklevéltár. I. Szerk. Szabó K. Kolozsvár, 1872. 306-308.
