Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
Tárcái János, az utolsó székely ispán 133 Szent Korona iránti hűségűket, valamint a vajda és a székely ispánok tisztségének érintetlenül hagyását, a jelek szerint sem Szentgyörgyi vajda, sem Tárcái székely ispán nem volt jelen, és nem volt közük a határozathoz. Az első hiánya érthető, hiszen abból indultak ki, hogy egy idő óta nincs vajda (in Regno hoc Transsyluano Regie Maiestatis dominus waijwoda per certa tempora non extitissei), ezért a bíráskodás szünetel. Ezért amíg a király nem helyez közéjük vajdát (donec Sua Maiestas Regnum ipsum Transsyluanum de fVaywoda pacifico prouidere posset, quem videlicet Sua Maiestas in earundem trium Nacionum medio pacifice statuere et prouidere possit), bíróságot választanak, amelybe a káptalan a dékánját, a három nemzet pedig 14-14 tagot jelöl. A bírságokból nemesek esetében a vajda, székelyek esetében a székely ispán, szászok esetében saját bíráik olyan részt kapnak, amennyit szoktak. Amennyiben a vajda vagy a székely ispánok vagy más szabadságaikban sértené őket, akkor a három nemzet a királyhoz forduljon, hogy távolítsa el őket, vagy pedig védje meg őket a vajdával, a székely ispánnal, vagy másokkal szemben. A dologban különben az a különös, hogy a vajdai bíróságok működtek ebben az időben.115 Ez nyilvánvalóan udvarias formában megfogalmazott, de mégis forradalmi jellegű határozat volt. Bár a vajdai szék üresedésére hivatkoztak (a székely ispán viszont ténylegesen működött), a vajdai bíróság helyébe lépő új testület az oklevél folytatása szerint új vajda esetén is működne, különben nem részesülhetne a bírságokból. Az 1506-os agyagfalvi székely nemzetgyűlés határozatai ugyancsak bíráskodási jellegűek.116 Mivel kiemelik a pártoskodások és árulások elszaporodását, és ezek ellen lépnek fel, egyesek az 1506-ra feltételezett lázadás utáni visszahatásként értékelték.117 Ez nem zárható ki, a baj csak az, hogy a határozat szövege újkori magyar fordításban, XVIII, századi kéziratban maradt fenn, és a pontos napi kelte sem állapítható meg. Van ugyanis benne egy olyan mondat, ami több szempontból perdöntő lehetne. Arról van szó, hogy tiltják a király „és az ő tisztviselőjének, tudni illik az Erdélyi Vajdának, és az Székelyeknek Ispánjának”, valamint az ország romlására való törekvést.118 Amennyiben az eredetiben is a „tisztviselő” egyes számban állna, akkor ez csak abban az időben lenne érvényes, amikor a vajda 115 Uo. 309-313. - Szádeczky Kardoss: A székely nemzet története. 101-102. - R. Gooss: Die Siebenbürger Sachsen in der Planung deutscher Südostpolitik. Wien, 1940. 55. Gooss ezt a három nemzet harmadik uniójának fogta fel, de rámutatott, hogy a határozatok nem valósultak meg. - Jakó Zs.: Az erdélyi vajdai kancellária szervezete a XVI. század elején. In vol. írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest, 1976. 46—47. (A továbbiakban Jakó: A vajdai kancellária). 116 Székely Oklevéltár. 1.313-316. 117 Szádeczky Kardoss: A székely nemzet története. 103-105. - Kordé Z.: A középkori székelység. 227. - Ettől eltér a lázadást 1505-re tevő Balás: A székelyek. 131. 118 Székely Oklevéltár. I. 314.
