Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
Tárcái János, az utolsó székely ispán 131 megtárgyalására a király magához hívta.103 Bár nincs adatunk róla, ez lehetett a tágabb királyi tanács ülése is, vagy pedig most került sor leváltására. Igaz, hogy szeptember 4-én az Ung megyei adószedők még székely ispánnak címezve írnak neki (úgy látszik, hogy Batthyány kincstartó az ungi adóból utalványozhatott a számára, vagy felmentette ottani birtokait az adó alól), de az esetleges leváltás híre addigra nem juthatott még el oda. Ettől függetlenül nem tudjuk, hogy valójában meddig viselte Tárcái a tisztét. Maradt ugyanis arra későbbi adat is. 1507. február 2-án a király felszólítja Corvin János özvegyét, hogy mivel az algyógyi uradalom nyolcadrésze felét még birtokában tartja, adja át Tárcái székely ispánnak, akinek a király elzálogosította.104 A baj csak ott van, hogy Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf országbíró és erdélyi vajda, 1507. január 18-án egyben székely ispánként adott ki oklevelet. (Az oklevél különben országbírói minőségében állíttatott ki.)105 Az intitulatio lehetett épp úgy tévedés is, mint ahogy tükrözhette a tényleges helyzetet. Arra nem volt módom, hogy az országbíró-vajda nagyszámú oklevelét végignézzem, így a valóságban nem tudom az ispánváltás idejét meghatározni. Tárcái különben nem birtokolhatta sokáig Algyógyot A király 1508. január 6-án Radul havasalföldi vajdának adta, miután Tárcái elengedett a király 12000 forintos adósságából 5000 forintot, a maradék 7000 forintért pedig zálogba kapta Ónod várát és uradalmát. Ez sem maradt sokáig a Tárcaiak kezében, 1510-ben az uralkodó Sárkány Ambrusnak adta zálogba.106 Ónod megszerzése elvileg jól jött a volt székely ispánnak, hiszen közelében feküdt a Somi Szécsiektől örökölt birtokainak. Mióta Lővei Pál jóvoltából tudjuk, hogy 1510-ben halt meg, az uradalom elvesztése is indokolható. Fontosabbak azonban a székelység történetében épp Tárcái ispánsága idején lezajlott események. Először a székely lázadással kell foglalkoznunk. Erre közel egykorú forrás Oláh Miklós munkája. A székelyek nem tartoztak adót fizetni a királynak, hanem szerinte az uralkodó koronázásakor, házasságkötésekor és fia születésekor fejenként egy ökröt voltak kötelesek adni. Lajos születésekor Ulászló elrendelte az „ökörsütést” (a királynak adandó ökrökre bélyeget sütöttek), és erre Tömöri Pált küldte ki, de embereit a székelyek szétverték, az Oláh Miklós apja által küldött 16 lovasból is elestek 103 DF. 216852. 104 DL. 21665. 105 DL. 71102. 106 Csánki: Történelmi fildrajz. V. 54-55. - Fógel: II Ulászló udvartartása. 14., 5. j. - Csorba Cs.: Várak a Hegyalján. Tokaj - Ónod - Szerencs. Budapest, 1980. 30. - Kubinyi A.: Egy üzletelő és diplomata várúr Mohács előtt: Akosházi Sárkány Ambrus. In vol. Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára. Szerk. Pámer Nóra. Budapest, 1994. 271-272. (Művészettörténet-Műemlékvédelem VI.) - Az Algyógy-Ónod cseréről Istvánffy is megemlékezett: Istvánffy: Magyarok dolgairól. 115.
