Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
128 Kubinyi András hozzájárult ahhoz, hogy rövidesen székely ispánként a nagyságosok rendjébe lépjen át. Tárcái székely ispáni szereplésével, kinevezése okával, meglepő módon alig foglalkozott a szakirodalom.83 Ez annál különösebb, mert ispánsága idejébe esnek a mindenki által tárgyalt tordai és agyagfalvi nemzetgyűlések, valamint az „ökörsütés”, azaz az ököradó kivetése miatt kitört székely lázadás. Először - teljességre való törekvés nélkül - ismertetek néhány székely ispáni működése idején kelt oklevelet, majd kitérek a lázadásra és a korszak erdélyi rendi gyűléseire. Tudomásom szerint az első oklevél, amely új méltósága gyakorlásában mutatja be, 1504. november 11-én kelt. Tárcái, mint székely ispán, előtt Görgény várában székely adásvételi bevallás történik. E szerint megkapta a „comes siculorum” legfontosabb honor birtokát, Görgényt is.84 Nem sokkal később, 1504. december 24-én a király utasítja a brassói és nagyszebeni huszadszedők panaszára a nagyságos Tárcái János székely ispánt, hogy tartassa be a székelyekkel a lókiviteli tilalmat.85 Kinevezésére valószínűleg korábban, legkésőbb az ősz elején került sor. Sajnos, arra nem volt lehetőségem, hogy elődjével (és később utóda), Szentgyörgyi Péter gróf vajdával foglalkozzam. Nem tudom, hogy az meddig nevezte magát székely ispánnak, illetve azt sem, hogy mikor vette fel újra a címet. 1505. április 6-án a király Tárcáival foglaltatja le a Corvin János és Kristóf halálával a koronára szállt Doboka megyei, de kolozsi tartozékokkal is rendelkező Buza mezővárost.86 Ez azért különös, mert a székely ispán joghatósága nem terjedt ki az erdélyi megyékre, ahol a vajda volt illetékes. Nem tudjuk viszont, hogy mi volt a hátterében Anna királyné 1505. április 14- i levelének, amelyben közli a székelyek három nemével, hogy Ulrik 83 Az utolsó nem egyben erdélyi vajda székely ispán neve elő sem fordul sem az Erdély története. I. A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkal L., Mócsy A. Budapest, 1986, sem az Erdély rövid története. Főszerk. Köpeci B. Budapest, 1989, kötetekben. Mindkettőben Makkai László írta a megfelelő részt. - Szádeczky Kardoss L.: A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest, 1927. 40. (a továbbiakban Szádeczky Kardoss: A székely nemzet története), is csak a neki elzálogosított Algyógy esetével igazolja, hogy a székely ispánok fizetést szoktak kapni. - Balás: A székelyek. 130., viszont utal arra, hogy Szentgyörgyi és Bazini Péter vajda és székelyispán emberei és a székelyek közt fegyveres összetűzésre került sor, amit Ulászló 1504- ben rendelt el kivizsgálni, majd kinevezte Tótselymesi Tárcái Jánost székely ispánnak. Arra is rámutat, hogy ő volt az utolsó az ispánok között, aki nem volt egyben vajda is. - Kordé Zoltán legalább egy jegyzetben utalt Tárcái székely ispánságára: /1 középkori székelység. Krónikák és oklevelek a középkori székelyekről. A szöveget válogatta, a kísérő tanulmányokat és a jegyzeteket írta Kordé Z. Csíkszereda, 2001. 260., l.j. (A továbbiakban Kordé Z.: A középkori székelység). 84 Szabó Károly: Az Erdélyi Múzeum eredeti okleveleinek kivonatai. In Történelmi Tár. (1890). 334. 439. sz. 85 Kordé Z.: A középkori székelység. 260-261. 86 DF. 216739. - Ld. Búzára. Csánki: Történelmi fiildrajz. V. 303.
