Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
Tárcái János, az utolsó székely ispán 129 gyulafehérvári őrkanonokot küldi ispánjukhoz, Tárcáihoz.87 A királyné nyilván a székelyektől akart valamit, vagy pedig az ispánt hívta magához. Ez utóbbi mellett szól a király május 14-én írt levele a székely ispánnak. Pillér Márton pesti királyi hajósmester panaszt tett, hogy amikor Tárcái elment a királytól, egyik familiárisa ellopta a fiát. Adassa vissza az apjának. (Azt persze nem tudhatjuk, hogy mi volt az oka ennek a középkorban szokatlan gyermekrablási ügynek.)88 1 505. július 18-án Ulászló közli Tárcáival, hogy megmondta a székelyek követeinek, hogy adják meg a királynak járó ökröket. Hirdessen ezért gyűlést a székelyeknek, amelyre Merzini György grófot küldi saját képviseletében.89 Erre az ügyre még visszatérünk. Merzini különben horvát gróf volt, aki II. Ulászló idejében kétszer mutatható ki a királyi tanácsban, 1513-ben pedig szabácsi bán lett.90 Nem sokkal később, 1505. augusztus 14-én kelt II. Ulászló egy igen fontos oklevele. Megemlíti Tárcái székely ispán korábbi számos, részben saját költségén tett szolgálatait, fizetése elmaradását, kiemelve székely ispánságát, amelynek honorját már vissza kell adnia (iám nobis remittere debebit.) Elszámolt vele, és bár a király többel tartozik neki, 12000 forint összegben állapodott meg. Ezért a király Algyógy mezővárost, amely a Corvin János özvegyével kötött megállapodás és Corvin magszakadása nyomán szállt a koronára, elzálogosítja a fenti összegért Tárcainak, feleségének Sárának, fiainak Györgynek, Eusztáknak, és Ferencnek, valamint leányainak, Katalinnak, Borbálának, Zsófiának és Lúciának.91 Tárcái állása révén már a nagyságosok rendjéhez tartozott, birtokai alapján azonban legfeljebb a nemesi előkelőkhöz számított, noha Gálszécsen erődítménnyel rendelkezett.92 Valószínűleg igaza van Koppány Tibornak, amikor a kastéllyal rendelkező urakat a nemesség egyik külön, vezető rétegének fogta fel.93 Ezzel azonban Tárcái még nem biztosíthatta családjának halála után az arisztokráciában való bennmaradását. Algyógyon (az oklevél szerint Al-Diódon), noha a király nem említi, 1501 óta vár is állott: a székely ispán tehát bejutott a vámrak közé.94 Az oklevélben még van egy érdekes megjegyzés: Tárcái rövidesen megválik a 87 DL. 82223. Budai Ulrik 1504-1523 közt volt gyulafehérvári őrkanonok. K. Vekov: Locul de adeverire din Alba-Iulia (secolele X1I1-XVI). Cluj-Napoca, 2003. (Bibliotheca Rerum Transsilvaniae XXIX). A könyv végén, lapszám nélkül az Anexa 7. Personalul locului de adeverire/capitlului de la Alba-Iulia. Adatok a fenti két évszám közt. 88 DF. 216750. 89 DF. 216764. 90 Kubinyi A.: Bárók a királyi tanácsban Mátvás és II. Ulászló idejében. In Századok. 122 (1988). 205. 91 Katona: Historia Critica. Budae, 1792. XVIII. 413-416. 92 Koppány T.: A középkori Magyarország kastélyai. Budapest, 1999. 146. (Művészettörténeti Füzetek 26.) 93 Uo.: 85-88. 94 Csánki: Történelmi földrajz. V. 42, 53-57.
