Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
Tárcái János, az utolsó székely ispán 121 Tárcái úgy látszik legalábbis kétnyelvű lehetett. Amennyiben hihetünk Istvánffynak, a király halála idején Bruck an der Leitha várnagya volt, és az ő ügyetlensége miatt veszett el a város.26 A későbbi székely ispán 1492. szeptember 15-én Zemplén megye ispánjaként Barkó várából keltez.27 A következő évben barkói várnagyként szerepel. Barkó a Homonnai Druget család birtokában állt,28 így Tárcái csak alispán lehetett, ispánja pedig valamelyik Homonnai. 1492-1493-ban különben János úr más környező várnagyokkal és városokkal együtt rablóbandák elleni harcokban vett részt.29 Mint azt fennebb láttuk, ebben az időben bérelte a homonnai és a szerdahelyi tizedkerületeket. Az egykori királyi kamarás és vámagy tehát földesúri vezető familiárisként folytatta pályáját. Ez sem volt számára haszontalan, birtokokat szerzett, igaz, főként zálogban. így jutott 1494. május 28-án három Zemplén megyei falu birtokába feleségével Sárával és leányával, Katalinnal.30 Felesége, Sára asszony családjával baj van. Mint fenn láttuk, Nagy Iván és Engel Pál Bethlen Sárának nevezte.31 Egy 1494. július 26-i oklevél valóban néhai Iktári Bethlen Domokos leányának nevezi Tárcái János feleségét, Sárát. Bethlen Domokos özvegye pedig Margit.32 Ezzel szemben egy évvel később, 1495. július 3-án az aradi káptalan II. Ulászló május 30-án kelt mandátumára írt jelentésében Tótselymesi Tárcái János neje, Sára Zádorlaki Dóci Imre és felesége, Margit leánya.33 Ezt támasztaná alá két 1524-ben, illetve 1525-ben kelt oklevél is, amelyekben néhai Tótselymesi Tárcái János özvegyét Zádorlaki Sárának nevezik.34 Ezek az adatok joggal megzavarták a genealógiai kutatást, hiszen így hiteles oklevelek alapján feltételezni kellene, hogy Tárcái első felesége 1494-ben meghalt, és ő nyomban egy ugyancsak - a ritkának számító - Sára nevet viselő hölgyet vett el feleségül. Márki Sándor szerint 1489-ben kötött házasságot Dóci Imre Bethlen Domokos özvegyével, Margittal, majd 1493-ban meghalt. Fia, Ferenc helyett özvegye, Margit gazdálkodott, aki 1494-ben fiát és Tárcái Jánost tette 26 Istvánffy Miklós: Magyarok dolgairól írt históriája. Tályai Pál XVII. századi fordításában. 1/1. Sajtó alá rendezte Béníts Péter. Budapest 2001, 36. (Történelmi Források I.). A továbbiakban Istvánffy: Magyarok dolgairól. 27 Iványi: Bártfa. I. 3061. sz. 28 Uo.: I. 3103. sz. - Kálniczky L.: Várnagyok és várkapitányok a Hunyadiak korában. In vol. Tanulmányok a bölcsészettudományok köréből. Budapest, 1982. 84. (Tudományos Diákköri Füzetek. 11.) 29 Iványi: Bártfa. I. 3061, 3065, 3066, 3103. sz. 30 Uo.: I. 3136. sz. - Egy másik birtokügy: Uo.: I. 3107. sz. 31 L. 3. jegyzet. 32 A Justh család levéltára 1274-1525. Közzéteszi Borsa I. Budapest, 1991.462. sz. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai 11/20. k.) 33 Iványi: Bártfa. I. 3201. sz. 34 A Podmanini Podmaniczky-család oklevéltára. II. Közzéteszi Lukinich I. Budapest, 1939. 306, 328. (A továbbiakban A Podmaniczky-cs. okit.)
