Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
120 Kubinyi András megszervezését.17 Az erdélyi comes camerarum salium a királyi kincstárban a kincstartó és helyettese utáni legfontosabb tisztség volt, általában ő töltötte be az erdélyi királyi jövedelmek adminisztrátora címet is.18 Tárcái Mártonnál ugyan nem szerepel ez utóbbi cím, de mivel ö szedette be az erdélyi adót, de facto mégis az erdélyi királyi jövedelmek kezelőjének számított.19 Mivel a kincstartó akkor Nagylucsei Orbán volt,20 így az ő szolgálatában állott. Tárcái Márton és János 1489-ben 396 forintért vásároltak egy budai kőházat. 1490. december 25-én azonban II. Ulászló király elkobozta tőlük, ugyanis János Albert trónkövetelőhöz álltak át, a házat pedig épp Nagylucsei Orbánnak és rokonságának adományozta. Nagylucsei azonban - bizonyára a Tárcaiakhoz fűződő kapcsolatai miatt - úgy látszik, hogy rövidesen visszaadta, mert 1493- ban a házat Tárcái János a pálosoknak adományozta. Ezért a pálos generális 1493. május 29-én a rend lelki javaiban részesítette Tótselymesi Apród Miklós fia Jánost és feleségét, Sárát. Ez az utolsó adat tudtommal, hogy eredeti nevén, és nem Tárcáiként fordul elő.21 Márton ez időben halhatott meg, azt nem tudjuk, hogy nős volt-e, gyerekeire sem maradt adat. Tárcái János Mátyás király szolgálatába lépett, 1489-ben királyi kamarásként emlitik.22 A király, az elfoglalt Alsó-Ausztriában, bátyjához hasonlóan a pénzügyigazgatásban, emellett azonban katonaként is foglalkoztatta. 1487. szeptember 11-én az osztrák eredetű, de korábban magyar pénzügyigazgatási tisztviselő Sigmund Schnaitpeckkel együtt Ausztria boradóját szedi be.23 1488-ban királyi kamarásként bécsújhelyi várnagy,24 akit ott sókamara felállításával is megbíz a király.25 Nyilván nem véletlen, hiszen az erdélyi sókamaraispán testvére volt. Érdekes, hogy keresztnevét a király osztrák kancelláriája az adószedéssel kapcsolatban Hansnak, a bécsújhelyi vonatkozásúakban pedig Jannak írta. A Sáros megyei 17 DF. 246501. Entz G.: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996. 147-148, 346. Entz tévesen Tarcsay néven nevezi. 18 Kubinyi A.: A Mátyás-kori államszervezet. In vol. Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázsó Gy., V. Molnár L. Budapest, 1990. 100. 19 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. VII. Hrsg. Von G. Gündisch, Herta Gündisch, K. G. Gündisch, G. Nussbächer. Bukarest, 1991.448-449. (1486.) 20 Soós F.: Magyarország kincstartói 1340-1540. Budapest, 1999. 46-47. (A továbbiakban Soós: Magyarország kincstartói). 21 Documenta Artis Paulinorum. 2. füzet. Budapest, 1976. 400, 411. (A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportjának Forráskiadványai XIII.) - A ház elkobzása: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 19700. - Iványi: Eperjes. II. 694. sz. 22 DL. 46122. 23 Archiv der Stadt Wiener Neustadt, Scrin. IV. Nr. 12. - Schnaitpöckre: A. Kubinyi: Matthias Corvinus. Die Regierung eines Königreichs in Ostmitteleuropa 1458-1490. Heme, 1999. 208- 209. 24 Archiv der Stadt Wiener Neustadt, Serin. E. Nr. 137. 25 Uo. Scrin XIX. Nr. 62.
