Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)

Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)

Tárcái János, az utolsó székely ispán

119

1487. szeptember 1. és december 3. között valami történt. Engel Pál genealógiai gyűjtése szerint Szécsi Jánosra 1484 és 1487 között, testvérére, Zsófiára pedig, aki Szeretvai Ramocsa Boldizsár felesége volt, 1484 és 1498 közt maradt fenn adat.10 11 Ez valószínűsíti, hogy a Tárcái testvérek rokonságban álltak a Somi Szécsiekkel. Egy 1497. február 10-i oklevél szerint Szeretvai Ramocsa Boldizsár fia Ferenc tiltakozik, hogy Tótselymesi Tárcái János és anyja Zsófia a zempléni Szécs mezőváros és a beregi Som birtokot illetően egyezséget kössenek." Hipotézis formájában a szövegezés alapján felvethető, hogy Zsófia asszony Tárcái János anyja lett volna, így leányágon örökölte a Szécsi vagyont. Ezek szerint Zsófiának Ramocsa Boldizsár második férje lett volna. A Tárcái testvérek apjára, Apród Miklósra, 1475. július 21-éről származik utolsó adatom,12 így - amennyiben ő lett volna Szécsi Zsófia első férje - még szóba jöhet egy második házasság Ramocsával az 1480-as években. Kissé erősíti ezt a mégis csak bizonytalan feltevést az az adat, amely szerint Apród Miklós 1472-ben a Sáros megyei szedlicei tized bérletét magának kérte az egri egyházmegyétől.13 Ebben az a lényeg, hogy a népes, 66 portával rendelkező Szedlice 1427-ben a Gálszécsi család birtokában volt.14 A falu nem tartozott az 1487-ben a Tárcaiak kezére jutott Szécsi javak közé, Apród Miklós viszont nyilván azért akarta itt beszedni a tizedet, mert akkor már ő volt a birtokos. Nem zárható ki, hogy ehhez Szécsi Zsófia kezével jutott hozzá. Itt jegyzem meg, hogy Tárcái János az 1490-es években és a következő évtizedben rendszeresen bérelte az egri püspökségtől az egész gálszécsi tizedkeriilet dézsmáját.15 1493-ban ezen kívül bérbe vette a tolcsvai és a szerdahelyi tizedeket is. Az előbbiben Szatmári György, a királyi kancellária conservatora, azaz a későbbi kancellár, az utóbbiban a homonnai plébános volt a társa.16

Tárcái Márton volt az idősebb a két testvér közül, mivel nevét mindig előbb említik, és ő jutott először jelentős állami tisztséghez. 1481 és 1490. január 18. között erdélyi sókamaraispánként mutatható ki, ekkor bízta rá Mátyás király a kolozsvári Farkas utcai ferences templom építésének

10 Engel P.: Magyar Középkori Adattár, Baksa rokonsága, 10. tábla. A Ramocsáknál kiderül, hogy Boldizsár 1487 előtt halt meg.

11 Iványi: Eperjes. II. 752. sz.

12 Uo. I. 523. sz.

13 Iványi B.: Bártfa sz. kir. város levéltára. I. Budapest, 1910. 1883. sz. (A továbbiakban Iványi: Bártfa).

14 Engel P.: Kamarahaszna-összeírások 1427-böl. Budapest, 1989. 135. (Új Történelmi Tár 2).

15 Kandra K.: Bakócs-codex vagy Bakács Tamás egri püspök udvartartási számadó könyve 1493-6 évekből. In vol. Adatok az egri egyházmegye történelméhez. III. füzet. Eger, 1888. 335, 340, 383. - Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei 1500-1508. Eger, 1992. 22, 60, 73, 159, 229, 297. A két utolsó, 1507-es adatban már magnificusként említik.

16 Kandra K.: Bakócs-codex, 335-336.