Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
118 Kubinyi András család címere is különböző. A székely ispáné a Lövei Pál által közölt és leírt: „vaskos nyak fölött furcsa, szembenéző fej, két hegyes füllel és csigás kosszarvakkal, az orr alatt bajusszerű száj/ajak alól kétoldalt félkörben felhajló agyarral.”4 Ezzel szemben a Tarkői Tárcaiak - Tárcái Tamás sírköve tanúsága szerint - „két magas fenyő fa között hátulsó lábon ágaskodó és első lábaival a fákat megragadó medve” ábrázolású címert használtak.5 Ettől függetlenül lehetett leányági rokonság köztük, ez azonban jelenlegi ismereteink alapján nem igazolható. Azt sem bizonyíthatjuk, hogy közös birtokaik lettek volna, noha azok egymás közelébe estek. Tárcái Jánosról és családjáról Daróczy Zoltán írt a legnagyobb alapossággal, és rámutatott a történetíró János kükiillői föesperessel való rokonságára. Ő idézte az első adatot is a későbbi székely ispánra: Tótselymesi Apród Miklós fia Tárcái János 1486-ban Szepes megyei birtokokat adott el.6 A következő évben, 1487. szeptember 1-én Somi Szécsi János 5000 aranyforintért zálogosít el Tótselymesi néhai Apród Miklós fiainak, Tárcái Mártonnak és Jánosnak két Sáros, valamint öt Zemplén megyei egész •birtokot, köztük (Gál)Szécset, továbbá kilenc Zemplén, egy Ung, négy Bereg, egy Pest és két Pilis megyei birtokrészt. A Pest megyei nem más mint Szentfalva, Pest város külvárosa.7 Fennmaradt Mátyás király 1487. december 3-i iktatóparancsa Tótselymesi Apród Miklós fiai, Tárcái Márton és János részére. A birtokok közt vannak eltérések, Szécsnek például csak a fele szerepel. A leleszi káptalan 1488. augusztus 26-i jelentése szerint az iktatásnak Szerdahelyi Ferenc és társai mondtak ellent.8 Ennek ellenére Gálszécs mezőváros lett és maradt Tárcái János és özvegye rezidenciája.9 A Tárcái testvérek ezzel egy jelentős, előkelő nemesi-birtokhoz jutottak. A Gálszécsi Szécsiek Somi ágából származó János lényegében átjátszotta a családi vagyont a kezükre. Feltűnő a - különben nem jelentős - eltérés Szécsi bevallása és a királyi iktatóparancs között. Tárcái János később birtokosként és nem zálogbirtokosként viselkedik, így elképzelhető, hogy 4 L. Lövei Pál: Tótselymesi Tharczai János székelyispán (+1510) sírköve című, ugyanitt közölt tanulmányát. 5 Nagy I.i Magyarország családai. XI. 46. - Megjegyzem, hogy az 1493-ból való héthársi sírkő fényképén én ezt a leírást nem tudom kivenni, az viszont biztos, hogy nem azonos Tárcái Jánoséval. In vol. Schallaburg '82. Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458- 1541. Katalog. Wien, 1982. 684., 838. sz. 6 Daróczy Z.: János küküllei főesperes és családja. In Turul. 31 (1913). 138-139. (A továbbiakban Daróczy: János küküllei főesperes). 1 Jakó Zs.: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289-1556). II. Budapest, 1990. 2657. sz. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. 17). 8 Iványi B.: Eperjes szabad királyi város levéltára. II. Szeged, 1932. 636, 645. sz. (A továbbiakban Iványi: Eperjes). 9 Innen kelteznek a legtöbbször. Néhány példa: 1495, Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 216003; 1501, DF. 216522; 1502, DF. 216566. - Özvegye Sára pl. 1512-ben keltez innen: Iványi: Eperjes. II. 1069. sz.
