Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2001-2002 (5-6. évfolyam, 1-2. szám)
Fontes
Barzaus falu a XVI. század végén 185 iktatásakor Sidowaros mezővárosnál tettek.15 Ezek szerint Báthori Zsigmond a jószág visszaszerzése után röviddel, feltehetően februárban azt kedvenc hívének és utódainak, azok hiányában pedig testvéreinek Miklósnak, Ferencnek, Györgynek, Lászlónak és Farkasnak adományozta, március 13-án pedig Jósikát be is iktatták. A kamarás iktatásakor többen ellentmondtak, de a tiltakozókkal Jósika sorra kiegyezett. Az 1590. október 12-i oklevél16 által zsidóvári Tivadar Boldizsár fiaival köt egyezséget, akiket a gyulafehérvári hiteleshelyen - az összeírásban is előforduló - Berzews-i Ilia Adam képviselt. A következő, 1602-es adat Zsidóvárát tartozékaival együtt a fejedelmet illető várak közé sorolja.17 Ezután a jószágot Sarmasági Zsigmond majd Keresztesi Pál birtokolta, feltehetően zálog címén. Ez utóbbi 1609. évi iktatásánál Berdzeus falvi jobbágyok is részt vesznek, úgymint Delioni, Lupei, Galia és Péter, továbbá László János és Chikulon Farkas.18 Még a XVIII, században is volt nyoma a településnek, az 1723. és 1761. évi térképek feltüntetik ugyanis Berzeus falut a Temes bal partján, Zséna és Gavosdia között, a karánsebesi kerületben.19 1834-ben már csak hatámévként szerepel Barzeusa, Zsidóvár közelében, egy olyan helyen, melyet a Temes folyó gyakran elönt.20 Ezen rövid birtoklástörténeti áttekintés után következzék néhány gondolat az összeírás keletkezésének körülményeiről, közzétételének indokairól és módszeréről. A BarzausA jobbágy- és nemestelkek jegyzékbe vételének előzménye feltehetően az 1587. április 24-29-i fehérvári országgyűlés azon intézkedése, amely szerint minden vármegyében “mely helyeken az halál volt”, az ispánok és szolgabírák újra számolják össze a lakott és lakatlan telkeket “azokat leszállítsák annyi részéből, az mennyi adón voltak és az urunk tárházában efféle leszállított regestumot beadjanak”.21 Az előbbi adat természetesen a XVI. század közepétől az országgyűlések által elrendelt, kapunként 99 dénáros contributio vagy rovásadó fizetésére vonatkozik, amelyet a birtokos vármegyei nemesség megfelelő vagyonnal rendelkező jobbágy gazdaságai fizettek.22 Az összeíráshoz kirendelt Balásfi János feladata valószínűleg a nevezett “leszállított regestum” felülvizsgálata lehetett, amely kéziratában “ispánok regestuma”-ként szerepel. A feltételezés, hogy “négy jobbágys csinált házat egy házhelyen” nem bizonyult helytállónak, és azért adóztatott az ispán csak öt kaput (mintegy öt forintnyi összeg), mert “hogy szegénys az nép, de az török földe közel lévén ha kedvek felett terheltetnek mingyárt az török földre esnek.” Úgy tűnik, hogy a települések megmaradása érdekében kímélni próbálták a hódoltság közelében fekvő falvakat, a túlságosan megadózott jobbágy ugyanis könnyen továbbállhatott. 15 Uo. 171r. 16 Uo. 237r-238r. 17 Szilágyi Sándor: Erdélyi Országgyűlési Emlékek. V. Bp.. 1884. 168. 18 Pesty: i.m. 44. 19 Uo. 20 Uo. 21 Szilágyi, i.m. III. 226. 22 Oborni Teréz: Erdély pénzügyei I. Ferdinánd uralma alatt 1552-1556. Bp., 2002. 98.
