Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2001-2002 (5-6. évfolyam, 1-2. szám)
Fontes
186 Bogdándi Zsolt Barzaus falu összeírásának közzétételét az indokolja, hogy az ilyen jellegű, XVI. század végi források igen ritkák, különösképpen az Erdélyi Fejedelemség hódoltsághoz közeli részére vonatkozóan. A forrásból kiderül, hogy a településen hány jobbágy- és nemestelek található, ezek közül melyik lakott vagy lakatlan, így kellő kritikával könnyen kiszámítható a lakosság száma, de a társadalmi és nemzetiségi összetételre is következtethetünk. Ezek szerint a Barzaus-i társadalom keresztmetszete a következő: a 65 összeírt telekből 16 nemestelek, ezeknek szinte fele a Mona család birtokában van, a többi pedig a Tripsáké (két telek), valamint egytelkeseké (Mynka Gáspár, Joannes Rob, Cherbicha Gáspár, 111 Adam). Köztér Myklos, Simion Peter és Vulad Adam a nemestelket nemes felesége után bírja. A 49 lakott és puszta jobbágytelekből egyenlő arányban 13 telket birtokolnak a Monák, 111 Adam, illetve Cherbicha Gáspár. A határmenti településekre jellemző pusztásodási folyamat itt is megfigyelhető (lakatlan jobbágytelkek száma 19), melynek oka a török közelsége mellett, feltehetően a Temes folyó gyakori áradása lehetett. A 30 lakott jobbágytelek közül csak kettő fél telek. A falura tehát még nem jellemző a jobbágytelkek aprozódása (többszörös felosztása), ami viszonylag új telepítésre (XV. század?) utalhat. Esetünkben a 30 jobbágytelek ugyanannyi háztartást jelent23, így - családonként öt személlyel számolva - a jobbágylakosság száma mintegy 150 főre tehető. A 15 nemestelken lakókkal együtt Barzaus lakossága körülbelül 200 fő lehetett. A nevek elemzése alapján - habár ezekből a név viselőjének nemzetiségére következtetni csak fenntartásokkal lehet24 - és figyelembe véve a környék demográfiai viszonyait, a község lakosságát románnak tarthatjuk (esetleg délszláv elemekkel keverten). Melléklet25 1588 szeptember 13, Barztius. Illustrissime princeps domine domine clementissime Post fidelium perpetuorumque servitiorum meorum humillimam oblationem/ N[agyság]od parancholta uala nekem missilis lewele altal/ hogy az karansebesi zolga byrott mellem wewen/ Berzwsra mennek, es ott meg zamlalnam mind/ nemes es parazt hazakat es iobagy zamot, mellyet/ N[agyság]odnak meg yrnek. Azért en az N[agyság]od parancholattia zerent mellem wewen Laczvvg Lazlott26/ Karansebes tartomaniabeli zolga byrot 1588/ eztendeobe. feria sexta ante festum Exaltationis Sancte Crucis27/ Barzausra mentem, mely falw Karansebes/ tartomaniaba wagion, ott be gyewyteottem/ azon Barzws falwiakat. Az keorewlwalo zomzed/ falwbelyeketis begyewyteottem, kyknek neweket/ alab meg yrtam es eoket ereos hyttel meg/ eskettettem arra, hogy sem felelemert, sem/ atiafysagert, sem zomzedsagert, sem barátságért/, sem kedwert, sem adomaniert es semminemew/ tekentetbeol hamisságot nem mondanak, hanem/ walamint twggiak igazan meg mongiak, mégis/ mwtattiak, azon nemes es parazt ház helieket/ iobagy zamotis, Barzauson meny egez 23 Ezzel szemben a Zaránd vm-i Blezseny (Hunyad m, Románia) jobbágytelkeinek 1592. évi felosztásakor egy-egy telken legkevesebb három házat, de esetenként tizenhármat is találnak 43 férfi jobbágylakossal, a pusztatelkek pedig hiányoznak I. MOL F2 33. kötet. 149r-151r. 24 Szabó István: Ugocsa megye. Bp., 1937. 12-17. 25 Az összeírás szövegét betűhíven írtam át. A kiegészítéseket szögletes zárójellel jelöltem. 26 Lacug László karánsebesi (Szörény vármegyei) szolgabíró 1580-1593 között. Erre I. Pesty Frigyes: A Szörényi Bánság és Szörény vármegye története. Bp., 1877. 322-323. 27 1 58 8. szeptember 13.
