Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)
Elite
Közszabad nemzetségek 55 különbséget valóban érzékelték, s konzekvenciáit már a második generáció levonta, arról sajátos, de meglehetősen egyértelmű módon tanúskodik a mórichidai premontrei monostor alapítása. Ezt a társadalmi felemelkedést eredményező nagy ugrást véghez vivő Móric fia, Móric emeltette 1251-ben88. A lépés indokoltsága első pillantásra megkérdőjelezhetőnek tűnhet, hiszen a Pok nemzetség a saját nevét viselő faluban, Pokon már rendelkezett egy - szintén premontrei - monostorral89. Jó okkal gondolhatunk arra azonban, hogy II. Móric nem csak a méltóságával szemben támasztott társadalmi elvárásoknak akart megfelelni az egyházalapító szerepében tetszelegve, hanem egyúttal az is célja lehetett, hogy bárói státusra emelkedett önmagát és övéit elhatárolja a nemzetség többi, I. Móricot a társadalmi felemelkedés útján követni nem képes ágától. A genus másik két ága ugyanis megmaradt a jelentéktelen megyei birtokosok sorában, akiknek a társadalmi szintjén már az is nagy dolognak számított, hogy a mérgesi ág egyik tagja, Tamás, a királyi udvarban ajtónállóként szolgált90. Ugyanazon nemzetség tagjai tehát az udvari hierarchia jelentősen eltérő szintjein foglaltak helyet, hű tükreként a közöttük kialakult társadalmi különbségeknek. Mindezek alapján tézisszerűen is megfogalmazható: a 13-14. századi magyar nemzetségeknek a nobilis, a várjobbágy- és az udvarnoknemzetségek mellett volt egy negyedik típusa is, melyet amazokhoz hasonlóan nagy biztonsággal lehet egy, a kor társadalmában létező jogálláshoz, nevezetesen a királyi szerviensihez kapcsolni. A 13. század elején különböző eredetű társadalmi csoportokból kialakuló királyi szerviensi réteg alkotóelemei közül pedig elsősorban a 11-12. század birtokos közszabadjainak utódai azok, akiknek nemzetségeiként ezek a genusok azonosíthatók Az ezen megállapításhoz vezető gondolatmenetet a “kis nemzetségek” és a tatáijárás előtti időkben poroszlói megbízatásokat teljesítő személyek körének feltűnő egybeesése indította el, illő tehát, hogy ellenőrzésére is hasonló szempontok figyelembevétele mellett kerüljön sor. A leginkább célravezető módszernek az tűnik, ha ugyanezen korszak genusokhoz nem köthető poroszlóinak társadalmi helyzetét vesszük szemügyre. Optimális esetben ezek jellemzői azonosak lesznek a királyi szerviensi nemzetségekként azonosított rokonságok tagjai közül kikerülő poroszlók hasonló sajátosságaival. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rendelkezünk egy olyan forrással, mely éppen a megfelelő időszakból nagy számban tartott fenn poroszlókra vonatkozó adatokat: a Váradi Regesztrumban feljegyzett jogesetekben ugyanis csaknem kivétel nélkül szerepelnek az egyes ügyek poroszlói. A hatalmas adathalmaz együttes kezelése helyett - ami alighanem túlságosan körülményes lenne és áttekinthetetlen helyzetet eredményezne - célszerűnek látszik mintaként kiválasztani a legtöbb használható információt nyújtó megye, Bihar anyagát. Az alábbiakban azt 88 1251: CD IV/2. 85-86. 89 Györffy Gy.: Tört. földr. i.m. II. 619-620. 90 Karácsonyi J.\ A magyar nemzetségek i.m. 902-903.
