Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)
Elite
Közszabad nemzetségek 49 Aligha lesz már most érdektelen azt megvizsgálni, hogy ezen szűkebb pátrián, a megyén belül az idézetteken kívül milyen minőségben és miféle ügyekben forgolódtak a “kis nemzetségek” tagjai. Megfelelő példának ígérkezik a Hermán nemzetség, elsősorban történetének viszonylagos adatgazdagsága miatt. A 14. századi krónikakompozíció az idegenből beköltözött nemzetségek sorában meglehetős szűkszavúsággal emlékezik meg a Hermánok eleiről. E szerint Gizella királynéval jöttek volna be Nümbergből, szabad emberek és szerény vagyonúak.51 Kézai lényegében ugyanezeket az információkat ismétli meg azzal a különbséggel, hogy vagyoni helyzetükre nem tesz utalást, a “szabad emberek” (liberi homines) kitétel helyett pedig az “eléggé nemesek” (satis ... nobiles) formulával él52. Árpád-kori forrásaink társadalomtörténeti vonatkozású terminológiájának ismeretében igen csak elgondolkodtató megfogalmazások ezek, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a többi advena nemzetséget milyen előszeretettel származtatja a krónikáshagyomány előkelő külhoni rokonságoktól, olykor akár minden alap nélkül53. Hagyjuk azonban egyelőre függőben e kérdést, legalábbis addig, amíg össze nem vetjük a krónikások által sugallt megoldást az okleveles források tanúságából kibontakozó képpel. A Hermán nembéliek 1238-ban megyebeli birtokostársuk tanúiként és eskütársaiként szerepelnek: előbb “jó emberek”-nek (boni homines), utóbb “nemesek”-nek (nobiles) titulálják őket. A három, ez alkalommal megnevezett Hermán nembéli egyike az a Tyma volt, akivel már találkoztunk az örökadományok visszavételére kiküldött bírák poroszlójaként. A Hermánokkal együtt tettek esküt - várjobbágyok és egy őr (speculator) társaságában - Ják nembéli személyek is54. Két évvel később a vasvári káptalan által állított fogott bírák között bukkan fel a rokonság két tagja, Achilles és Dés55. 1263-ban ismét fogott bírákként kerülnek elő a nemzetség tagjai. Ekkor Herveteg két fia, Henrik és Herbort, valamint rokonuk, Herman56. Az utóbbi azonos azzal a “Hermán nembéli Pósa ispán fivére Herman”-nal, aki néhány évvel korábban Miklós alországbíró poroszlójaként tevékenykedett. Az említett Pósa lehetett az idő szerint a rokonság legtekintélyesebb tagja, amire nem csak “ispán” (comes) címe és Herman személyének az általa történt meghatározása utal, hanem az 51 48.c.: Hermani etiam generatio cum regina Keisla introivit. Liberi homines sunt de Nurumburg hereditatibus pauperes - Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I-II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapestini 1937-1938. (=SRH) I. 300. 52 8 8.c. (SRH I. 190.) 53 Vő. Mályusz Elemér: Az V. István-kori gesta. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 58.) Bp. 1971. 62-83. 54 1238: UB I. 183-184., vö. még Szűcs Jenő: Az 1267. évi dekrétum és társadalmi háttere. Szempontok a köznemesség kialakulásához. In: Mályusz Elemér Emlékkönyv. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. H. Balázs Éva, Fügedi Erik, Maksay Ferenc. Bp. 1984. 356. (54.sz. jegyz.). 55 1240: HO IV. 26. 56 1263: UB I. 297.
