Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1997 (1. évfolyam, 1-2. szám)
Societate
Asztalikultúra és reprezentáció a 17. századi 131 két órát is, sőt ha inni kezdtek, akkor többet is29. Ez a nagy időtartam is mutatja, hogy az étkezésnek, mint a társas érintkezés egy formájának, milyen nagy fontosságot tulajdonítottak a 17. században. Az ebéd, de inkább a vacsora gyakran fordult reggelig tartó mulatozásba, amelyet elősegítettek a gyümölcshöz és az édességekhez beadott borok30. A zene elmaradhatatlan tartozéka volt még az egyszerűbb vendégeskedésnek is. Apor Péter írja, hogy mindig kéznél volt a síp és a furulya31. Bornemissza Anna Szakácskönyve előírja az udvarmesternek, hogy már a fogások feltálalása közben gondoskodjon zenéről32. Ezeknél a mindennapos, kisebb méretű vendégségeknél jóval pompásabbak és látványosabbak a lakodalmak, keresztelők33. Nagy vendégjárás volt minden évben farsangkor, húsvétkor és mindszentek napján34. De egy egyszerű utazás is elegendő volt a vendégeskedésre, a fáradt utast ismeretlenül is szívesen látták az útba eső udvarházakban35. A nevezetes lakodalmak bekerültek az emlékiratokba, hogy napjainkig fennmaradjon hírük és fényük. Kemény János Bethlen Gábor kassai mennyegzőjét írja le36, Apor Péter pedig II. Apafi Mihály balázsfalvi lakodalmát és Bánffy Anna gyalui esküvőjét Székely Ádámmal37. Ezek az események máig a reprezentáció legfontosabb színterei. A fényes külsőségek kulisszatitkairól a leltárak és a fennmaradt rendelkezések, vásárlási listák tájékoztatnak. Oprakercisórán, a Teleki udvarház inventáriuma során a lakodalom padlásra hordott kellékei között 710 fatálat említenek és egy ládában pedig a lakodalmi pástétomok viasz díszeit leltározták fel38. Ezek az adatok tájékoztatnak mind a méretekről, mind a kifejtett pompáról. Ezeket a fényes külsőségeket a reprezentáció igénye alakítja ki, amely, egyre inkább a nemesi életmód elengedhetetlen tartozéka. Reprezentáció az asztali kultúrában A 17. század európai gazdaságának öröksége az ugrásszerű demográfiai növekedés és az újvilági nemesfém nagymennyiségű beáramlása. E két jelenség a 16. század derekán egy árrobbanás kibontakozásához vezet, amelynek lényege az 29 „Mikor feleségemmel, gyermekeimmel, vagy vendégekkel ettem néha két őreit is eltöltöttem asztalomnál, vagy ha ittak többet is, de rendesen másfél órát csak vagy kevesebbet is, az időhöz és alkalmatossághoz képest." Bethlen Miklós: im. 516. 3(1 „... hosszú szájú üvegekben, melyeket kortyogós üvegeknek hittak, és Porumbákon Fogaras földin csináltak, a meggyes bor rendre úgy állót az jeges cseberben, mindenkinek az asztalhoz egyet- egyet beadtanak, azután még többet, azt olyan jóízűn, kortyogdogólag itták” Apor Péter: im. 595. 31 no. 599. 32 Bornemissza Anna Szakácskönyve: 46. 33 Apor Péter: im. 621-2. 34 Radvánszky Béla: im. I. 159. 35 Apor Péter: im. 619. 36 Kemény János: Önéletírása, szerk. V. Windisch Éva. Budapest, 1980, 62-5. 37 Apor Péter: im. 605-7. és 651-6. 38 B. Nagy Margit: im. 157.
