Ciubotă, Viorel (szerk.): Patrimoniu multietnic (Satu Mare, 2009)

Casă ţărănească din Tămăşeni Селянська зата у селі Тамашень Tamásváraljai parasztház Traditional house of Tămăşeni

az eseménysor húzódik meg, több ezer embert hurcoltak el 3-5 évre kényszermunkára a Szovjetunió távoli régióiba az ország újjáépítésére. Romániából német férfiakat és asszonyokat, Kárpátaljáról magyar és német férfiakat hurcoltak el a szovjet lágerekbe. Nemcsak magyar és „német” férfiakat hurcoltak el, hanem románok és ukránok is osztoztak velük a szenvedésben. A haza nem tértek listája meglehetősen hosszú, egyesek még az úton, mások a láger embertelen körülményei miatt

94

pusztultak el.

Nemcsak a deportáltak, hanem az otthonmaradt családtagok is ugyanannak az intézkedésnek váltak az áldozataivá. Emiatt nem meglepő, hogy a visszaemlékezések és az egyéni és közösségi sorsok egyik legmeghatározóbb motívuma a deportálás.

Ugyancsak a második világháborúhoz kapcsolódik egy másik esemény, ami gyökeresen átalakította az egykori Ugocsa vidékén élők mindennapjait. A határok lezárása miatt lehetetlenné vált a gazdasági, családi, intézményes vagy kulturális kapcsolatok ápolása. Ez az esemény mindegyik közösség életét befolyásolta, de leginkább a magyarokét, mivel a határ az ő általuk lakott területet szakította ketté.

A magyarok által lakott zónák kevés kivételtől eltekintve az egykori vármegye síkvidékeit foglalták magukba. A gazdálkodás alapjait a mezőgazdaság, állattenyésztés és kézművesség jelentette. A városias jellegű településeken, mint amilyen a vármegye központja Nagyszőlős, vagy Túrterebes, Halmi, Salánk vagy Tiszaújfalu a fent említett gazdálkodási formák mellett a kisipar is fontos szerepet játszott. A határok lezárása kettévágta az egymástól függő vidékeket, aminek következében