Ciubotă, Viorel (szerk.): Patrimoniu multietnic (Satu Mare, 2009)

lakók kreativitását, művészi hajlamaikat, táncaikat, folklórjukat, évszázados hagyományaikat, az agyag mesteri megmunkálását - amit összetéveszthetetlen színekkel díszítettek -, mindez egy egységes egészet alkot, ami kifejezi az Avas vidék egyéniségét és karakterét. Ezek közül elég ha megemlítjük a „menyasszony táncát a lányokkal” vagy a „legények körtáncát”, a fiatalságtól való elválás és az új társadalmi státusba való átmenet ősi szimbólumait. Ugyanakkor az éneklés iránti szeretetüket jelképezi a különböző alkalmakhoz és ünnepekhez igazított jellegzetes énekük és „kurjongatásuk”, melyek közül néhánynak fontos erkölcsösségre tanító üzenete volt. Nagy energiákkal járt táncaik szintén ezt jelképezik: “Deaş şti c-aş mânca pământ/ Tăt aş veni să vă cânt!/ Să beau apă din izvor/ Să cânt la codru cu dor. (Ha földet is kellene egyek akkor is jönnék énekelni nektek, hogy énekeljek vágyakozva az erdőbe) “Cine gioacă şî nu strâgă/ Facă-i-să gura strâmbă/ Facă-i- să nasu lat/ Să rămână bosumflat!/ C-aşa-i giocu oşenesc/ Obiceiu bătrânesc”.

(Aki táncol és nem énekel, annak a szája legyen görbe, az orra nagy, s maradjon duzzogó, mert ilyen a vasány tánc, ami egy régi szokás)

A “kurjongatásaikban”, ami ugyanakkor az

Stegarul mirelui Прапор (стяг) молодого Lakodalmi zászló

Wedding dag bearer (the best man)

érzelmeik kifejezésére is szolgált, maga az élet tükröződik: “Omu supărat nu moare/ Se usucă pe pticioare/ Numa la inimă-1 doare!” (Az ember

81