Ciubotă, Viorel (szerk.): Patrimoniu multietnic (Satu Mare, 2009)

A mai globalizálódó és uniformizálódó világban a multietnikus anyagi és szellemi örökség, a sajátságos nemzeti vonások megőrzése az egyik legfontosabb tényező, ami mind a vidéknek, mind az itt élő embereknek egyediséget és eredetiséget kölcsönözhet.

Képzeljék el, hogy az Európa Parlament épülete előtt áll egy csoport vasány népviseletben, míg egy másik csoport vasány farmerbe öltözve. Önök szerint a kettő közül melyik ragadja meg inkább a figyelmet? Melyik lesz egyedi és eredeti és melyik vesztődik el a névtelenségben?

A helyi hatóságok, a legkisebbtől a legnagyobb falvak lakosaiig, függetlenül a kortól és a társadalmi helyzetüktől, közvetlenül is hozzájárulhatnak a kulturális örökség megőrzéséhez, ami egyediséget is kölcsönöz nekik. Úgy, ahogy Európa más népei nem vetik el saját kultúrájukat, hanem büszkék rá, nekünk is meg kell értenünk, hogy csak a hagyományos kultúra elfogadásával, az identitás és kulturális értékek megőrzésével válhatunk elfogadottakká és megbecsültekké.

Ezen értékek megőrzése a Szatmár Megyei Múzeum gyűjteménye révén is tükrözi nemcsak a térség többnemzetiségű jellegét, hanem a népcsoportok etnikai identitását is, akik együtt

110

élnek e térségben, függetlenül a politikai rendszerektől és adminisztratív határoktól. A multietnikus örökséget akár egy hozományos láda is jelképezheti, ami magában hordozza a kreativitást, amiben az egyediség harmonikusan egybefonódik a sokszínűséggel.

A kulturális örökség nemcsak egy apáról fiúra szálló hozomány, hanem egy állandó névjegy, ami meghatározza az identitásunkat, „az európai civilizációk nagy útján, ami arra csábít, hogy megmutassuk rátermettségünket” (N. Iorga).

Ezúton szeretnénk megköszönni ezen sorok olvasójának az érdeklődését és a jóindulatát, és kifejezzük reményünket, hogy a multikulturális örökség jobb megismerése és megértése mindenki számára kívánatossá teszi egy nagylelkűségre, az etnikai hovatartozás és a másság elfogadására épülő társadalomban való élést.