Ciubotă, Viorel (szerk.): Mala Kopanya. Micromonografie (Satu Mare, 2009)
3. Pidszumki vivcsennja pamjatki
karperecek) strukturális analízise rámutat arra, hogy a fémek minősége kiváló volt, nagyon kevés salaktartalommal. Azon a tárgyak alapanyagát, amelyeknek kiváló minőségűeknek kellett lenniük edzették, az acél lapjait forrasztották és hőkezelték. Elsősorban a szerszámok (kasza, fejsze, kőtörő kalapács, kés, bárd) készítésénél alkalmazott komplex technológiákat említhetjük meg. Megvizsgálva a fémet és a feldolgozását nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jellegzetes kelta hagyományok jelenlétét melyek elsősorban a gyártási technológiában mutatkoznak meg. (Holly, Mihok, Kotigorosko, 1995,398-401; Mihok, Kotigorosko, 2008,60-72). A kovácsmesterséghez kötődik az ékszergyártás is. A Mala Kopanyan talált olvasztótégelyek (42 darab) spektrális analízise során megállapítást nyert, hogy bronzot, ezüstöt és aranyat olvasztottak bennük. Az öltözékkiegészítők helyi előállításáról egy félkész fibula tanúskodik. Hasonló felfedezéseket a Kárpát medencében csak Jugoszlávia északi részéről ismertek (Koscevic 1980, XLVI-XXXV tábla). Különleges jelentőséggel bír a 34-es épület Mala Kopanyan, ahol az andezit oszlopok között lévő kemence közelében 24 olvasztótégelyt és szilikát salakot találtak. Egy részük spektrális analízise nyomán agyaggal kevert üveget találtak amiből arra következtethetünk, hogy itt egy üvegkészítő műhely működött. íme még egy bizonyíték arra, hogy dák környezetben magasan fejlett ipari technológia létezettS az üveggyártásé. Nehéz megítélni, hogy milyen hatással volt a Felső-Tisza medence lakosságára a vidék legnagyobb természeti kincse, az ősidők óta fontos só. A só a gazdagság forrása volt, a legalapvetőbb exportcikk. A kiterjedt piacnak szánt jól fejlett gazdasági termelés feltételezett a várbeliek között egy széles kereskedő réteget is. Ezt támasztják alá a Mala Kopanyan és környékén talált pénzérmék. A Felső-Tisza vidék egyike a legrégebbi árúpénz alapú kereskedelmi kapcsolatot folytató hagyományokkal rendelkező területnek. A kelta pénzérmék és a dák pénzverés már a Kr. e. a III. században megjelent ezen a vidéken. A Kr. e. a II. században, főleg annak második felében a kelta-dák pénzeket, amelyek a belső és törzsek közötti kereskedelmet szolgálták, felváltják a római pénzérmék előbb a köztársaságiak majd a császárkoriak, melyeknek “világpénz” státusuk volt. A római pénzegység elfogadását a Rómával 54
