Bălu, Daniela - Szőcs Péter Levente (szerk.): Ghidul expoziţiei de istorie şi etnografie (Satu Mare, 2008)
Bevezető
Bevezető A múzeum, mint közintézmény létét, a gyűjteményeibe őrzött és kiállított javak igazolják. Más szavakkal, bármely múzeum "állandó kiállítása" az az alap, ami létrehozatalát indokolja. A muzeozófia tudománya feltételezi, hogy a múzeumi kiállításokat modern kifinomultsággal szervezzék, legyen az egy magas szintű kihívás egy valóságos képességvizsga, megérteni a mai kor társadalmának elvárásait. A gyűjtemény értéke és minősége hozzáértő, szigorú válogatás eredménye, a muzeográfia legnehezebb részét a lényeges, a történelmet felépítő anyag kiszűrése jelenti, ami majd a kiállításba kerül. Egy ilyen hosszas és költséges folyamat eredményeképpen jön létre az alapkiállítás, amely meg kell feleljen a látogatók elvárásainak minőségileg éppúgy mint tematikailag. Nem térhet el a valósághű és korrekt ábrázolástól, a múzeumi műtárgyak logikus sorrendbe állításával és esztétikus bemutatásával tárja fel megbízhatóan a múltat és jelzi előre a jövőt. Minden múzeumi kiállításnál több változatot és az eszmék széleskörű kapcsolódását kell számításba venni. Alapos tanulmányok és lehetséges vázlatok kísérik főleg a kiállítás átszervezéseket. A helyes paraméterek felmérése után létrejött eredmény minősül többé kevésbé tartósnak és kapja meg az érvényességi bizonylatot. De vissza kell tükröződnie a kiállításban az azt létrehozó alkotó kapacitásnak is (műépítész tervező, designer, muzeográfus, konzervátor, restaurátor). Bármelyik alapkiállításra rányomja bélyegét az adott múzeum gyűjteménye ugyanakkor összetéveszthetetlenül az alkotói is. A kiállítás létrehozóinak képességeit igazolja a látvány és a bemutatás optimális összehangolása. Mivel egy ilyen termék létrehozása nagy befektetést (idő, szakvélemény, alapanyag, pénz) igényel a felelősség is nagy, egy esetleges kudarc hosszú időre kiható veszteséget eredményezhet. Végignézve a Szatmár Megyei Múzeum állandó kiállítását meggyőződhetünk arról, hogy a fentebb említetteket a alkotók komolyan vették. A szakmai komolyság mellett - ami elvárható és természetes - meghatóak az intelligens megoldások és az az önfeláldozás, amivel az elhivatottak meg tudják szólítani felebarátaikat. Reálisan felmérve a gyűjtemény adta lehetőségeket, az új kiállítás létrehozóinak sikerült egyensúlyt teremteni a történelmi korok között, jelentősebb hangsúlyt fektetve a régebbiekre, amit a gyűjtemény tárgyi gazdagsága is alátámaszt, ugyanakkor nem hanyagolták el a jelenkor bemutatását sem. Hogy meggyőzőbb legyen, nem riadtak vissza a problematikus tárgymentésektől és azok kiállításától, modern megoldásokkal támasztva alá a közösség szolgálatába állított aktív, 5
