Bălu, Daniela - Szőcs Péter Levente (szerk.): Ghidul expoziţiei de istorie şi etnografie (Satu Mare, 2008)
Bevezető
dinamikus múzeum fogalmát. A kiállítás dinamikáját a jól kiválasztott rekonstrukciók és muzeális színképek adják, melyek közelebb hozzák a látogatókat a történelem helyes értelmezéséhez és megértéséhez. Sőt az alkotók partnereivé válnak kialakítva egy kifinomult és értékes párbeszédet a múzeum és élvezői között. Egyes eszmék aláhúzása - kulcs, a jobb felfogás érdekébe, főleg amikor a vidéki illetve a városi élet mindennapi aspektusait mutatják be, azokat amelyek a felekezeti és nemzetiségi kapcsolatok összefonódásából adódnak. Egy-egy ilyen realitás kibogozása és helyes bemutatása, értelemszerűen szakmai hozzáértést és megkérdőjelezhetetlen elhivatottságot feltételez. A mindennapi életből meríteni - új felfogás a muzeográfiába - felhívás a látogatók felé, ismeretei, a világról és a társadalomról alkotott véleménye felé. Elvetve minden megkülönböztetést (még a nehezen összehozható műtárgyak esetében is), a tények, a személyiségek, a hősök és a tömegek kiemelt szerepű részesei a történelemnek, érthetőbben megvilágítva az összefüggéseket. Tény, hogy egy ilyen múzeumfilozófia feltételezi, hogy a probléma felvetésre helyes és világosan megfogalmazott válaszokat kapjon. A muzeográfusi megoldásokat tanulmányozva, választ kapunk a szakértői munka minőségére is. Már pedig ezek a műtárgy/ kiállítási mód viszonylatban érzékelhetők, 6 főleg a sokféle, egymásra nem agresszívan ható, bemutatási formában, minden esetben betartva az állagmegőrzés szabályait. De az új muzeográfia - amit itt alkalmaznak - ezt a pótfelszerelésekben leljük fel - optikai, akusztikus, elektronikus - interaktív típusú, a jobb felfogás érdekében, főleg az IT technológia adta lehetőségek felhasználásával. A Szatmár Megyei Múzeum állandó kiállítása megszólítja a helyi történelmet ismerőket ugyanúgy mint azokat akik kevésbé járatosak a témában. Azok közzé a kiállítások közzé tartozik amit a látogatók nem felejtenek el könnyen, hanem szívesen megőriznek kulturális élményként. De a szakember, főleg a hozzáértő, többnyire értelmiségi, nem hagyja ki a lehetőséget, hogy dicsérje és népszerűsítse. Semmi sincs itt szigorú szemlélet alapján megközelítve, de hivatkozik az észérvekre, a történelmi emlékezetre és annak tanulságaira, amelyek tartós szempontokat és helyes értékítéletet vetítenek elénk. Mindezek és a részletesebben bemutatottak (iskolatörténet, a polgári élet vagy a szocializmus hétköznapjai) arra késztenek bennünket, hogy a szatmári kiállítást, a romániai új muzeografia égisze alatt, mint a legmodernebb lépést értékeljük. Dr. loan Opriş, egyet. tan.
