Szőcs Péter Levente (szerk.): Cămin. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2010)
Monumente arhitecturale - Építészeti emlékek
cu anul 1917, în sat funcţionează şi o şcoală de stat, într-o clădire separată de cea confesională. Cea mai importantă personalitate care îşi leagă numele de satul Cămin este, fără îndoială, episcopul János Scheffler (1887-1952). A ajuns să ocupe scaunul episcopal romano-catolic de Satu Mare în anul 1942, întro perioadă extrem de dificilă şi instabilă din punct de vedere politico-teritorial. S-a remarcat printr-o intensă activitate în domeniul construcţiei de noi edificii de cult, de înfiinţare de noi parohii şi şcoli confesionale, printre care se remarcă Şcoala pedagogică romanocatolică. în anul 1950, cade victimă terorii comuniste, fiind arestat pe motive politice şi internat apoi în închisoarea de la Jilava, unde moare în anul 1952. Procedura de beatificare a episcopului János Scheffler pentru martiriul său în închisorile comuniste este în curs de desfăşurare. Locuitorii satului Cămin îi cinstesc memoria prin statuia aşezată în curtea bisericii şi placa comemorativă din interior. Monumente arhitecturale Prima menţionare scrisă a bisericii satului Cămin datează din 1427, dar atunci este vorba despre o capelă din lemn. Vizitaţia canonică din 1748 atestă însă existenţa unei biserici vechi din piatră, construită probabil 30 Szatmári egyházmegye római katolikus püspöki székét 1942-ben foglalta el, meglehetősen nehéz időszakban, bizonytalan területi-politikai helyzetben. Figyelemre méltó munkássága során az új templomok építését, új parókiák és egyházi iskolák létrehozását tartotta fontosnak, többek között ő alapította a Római Katolikus Tanítóképzőt is. 1950-ben politikai okokból letartóztatták és a jilavai börtönbe zárták, ahol a kommunista terror áldozataként 1952-ben halt meg. A kommunizmus börtöneiben elszenvedett mártíromságáért indított boldoggá avatási eljárása folyamatban van. Kálmánd lakosai a templomkertben felállított szoborral és a templom belső falán elhelyezett emléktáblával tisztelegnek emléke előtt. Építészeti emlékek A kálmándi templom első írásos említése 1427-ből származik, de akkor még csak egy fakápolnáról van szó. Az 1748-as vizitáció egy régi kőtemplomot említ itt, amelyet valószínűleg a 15. század második vagy a 16. század első felében építettek, majd a reformáció térhódításával a protestáns hívek használták. Ugyanezt a templomot kapják vissza a betelepített sváb katolikusok 1753-ban. Az 1862-es tűzvész oly mértékben károsította az épületet, hogy az teljes újjáépítésre szorult.
