Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Catalogul colecţtiei de archeologie (Satu Mare, 2007)
Neoliticul şi eneoliticul
tag, Csanálos-Határátkelő, Halmi-Határátkelő) agyagból és fából készültek. A felhasznált fa mennyiségét a legszükségesebbre korlátozták, inkább a vesszőfonást és agyagtapasztást, vagy a szalmával és gabonatörekkel kevert vályogot használták. A melléképületeket hozzáépítették a lakóhelyhez, így az építmény télen kevesebb hőt veszített. A tevékenységek nagy többsége a lakóhelyen kívül zajlott, és így, sokszor nem is volt benne tűzhely, mert többnyire csak alvásra szolgált. A széltől védendő, a háztetőket alacsonyra Măcinarea cerealelor în neolitic (reconstituire). Gabonaőrlés a neolitikumban (rekonstrukció) The grinding of cereals in the Neolithic (reconstruction) építették, faágakból, szalmából vagy vesszőből. Mivel sem fényben, sem melegben nem bővelkedtek, az építmények általában délre néztek és ide esett a bejárat is. Az előtte levő pitvarban zajlott a házi munka, a fonás és a szövés, valamint a ruhadarabok készítése. Az időszak régészeti műveltségei a megye területén a Körös-Starcevo kultúra (kát. sz. 19-20), a Piskoltcsoport (vagy Csomaköz kultúra) és a Herpály kultúra (vagy Salca-Herpály kultúra) voltak. A régészeti kultúrák 36 megkülönböztető jegyei főként a kerámiaedények díszítésmódjában jelentkeznek, amelyet metszéssel, csípéssel, ráfröcsköléssel (kát. sz. 21), festéssel (kát. sz. 48-49), rátéttel (kát. sz. 50) alakítottak ki. A neolitikus települések fő leletanyagát a kerámiaedények jelentik, de azért más anyagból készített eszközök és szerszámok is előkerülnek. A paleolitikumban használatos pattintott kőszerszámokon kívül (kát. sz. 84, 86-88) megjelentek a csiszolt kőbalták (kát. sz. 74-79), amelyeket egy későbbi fázisban át is lyukasztottak, így használatuk jóval hatékonyabbá vált (kát. sz. 61-62, 65-73). A korszakban uralkodó hiedelmekről az előkerült ember(kat. sz. 25-39) és állat alakú szobrocskák, oltárocskák (kát. sz. 24) és bélyegzők (kát. sz. 22) árulkodnak (Tasnád, Felsőhomoród, Nagykároly, Piskolt, Kaplony, Kismajtény, Bere, Csomaköz, Csanálos, Felsőliget, Halmi). A tárgyak az életet adó föld kultuszához kötődnek, amely a neolitikus közösségek földművelő jellegével magyarázható. Gyakoriak a nőket ábrázoló szobrocskák, amelyeken erőteljesen kihangsúlyozottak a női jegyek: mellek és csípő (kát. sz. 34-39) és a termékenységre utaló vonások. Jelentős számban találtak ilyen szobrokat Tasnád-Melegházak és Felsőhomoród-Borzkert lelőhelyeken. A temetkezési szokások szempontjából, a korszakra leginkább az elhantolás jellemző. Az elhunytat zsugorított testtartásban helyezték nagy agyagedények cserepeiből készített „ágyra”, majd hasonló cserepekkel „takarták” be. A szertatás mozzanatai, különösen a „betakarás”, az ember eredetébe vetett hitet tükrözte, a „porból lettünk, porrá leszünk” gondolatát fogalmazta meg. Ezzel a felfogással függtek össze a rituális cseréptörések is. Egyes temetkezési rítusok arról tanúskodnak, hogy a túlélők a holtak visszatérését akarták megakadályozni, így őket gúzsba kötve temették el. A zsugorított testtartás más összefüggésben a magzatra emlékeztet így az újjászületésbe vetett hitre utalhat. Térségünkben Kr. e. 4500-3500 között bonyolult, ellentmondásos és összetett átmenet ment végbe. Egyrészt olyan
