Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Catalogul colecţtiei de archeologie (Satu Mare, 2007)
Neoliticul şi eneoliticul
új gazdasági és társadalmi folyamat indult be, amely a vörösréz megjelenésével és kohászatának kifejlődésével függött össze, másrészt délről és keletről érkező új etnokulturális hatások jelentkeztek. A késő neolitikum nagy területeket elfoglaló, stabil, mezőgazdasággal foglalkozó közösségei helyét, regionálisan eltérő és kulturálisan fragmentálódott népesség foglalta el. A nagy területen bekövetkező változással kezdődött az indo-europenizálódás folyamata. A korszak újdonsága a kőszerszámok mellett megjelenő réz tárgyak elterjedése. A megyében a korszakra a Tiszapolgár és a Bodrogkeresztúr (kát. sz. 50-60) régészeti kultúrák jellemzőek, mindkettő a Felső-Tisza-medence rézkorának jelentős civilizációihoz kötődik. Az első, rézkorba keltezhető leletek a Kovácsgyűjteményben jelennek meg. Ezek alapján Csomaköz és Bere térségében az 1960-as években számos régészeti ásatást végeztek. E mellet 1968-ban Báder Tibor Tiszapolgár-típusú települést tárt fel Homoród környékén. A kilencvenes években Neţa Iercoşan folytatott ásatásokat Nagykároly- Kozárd, Felsőliget-Lű Cosma és Vezend-Teremi út lelőhelyeken. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy az itt lakók a halottaikat a földbe, zsugorított pozícióban temették, balvagy jobb oldalukra fordítva, kelet-nyugati tengely mentén fektetve, a fejet vagy keletnek vagy nyugatnek irányítva. A Csanálos-Határátkelő lelőhelyen 40 ilyen sírt tártak fel - ez jelenleg a legnagyobb ismert Bodrogkeresztúr típusú temető Romániában. A Kaplony-Krasznahíd lelőhelyen kilenc további sírt (kát. sz. 53-58) tártak fel. A halott nők balra, a férfiak jobbra fordítva fekszenek sírjaikban. A nők sírjaiban többnyire hat-hét edény található körben elhelyezve, a derékon gyakori a ruhadíszként szolgáló kagylógyöngysor. A férfiak sírjaiban csak egy-két edényt találunk, lábhoz helyezve, inkább kő- és rézszerszámokat, nyílhegyeket, késeket, reszelőket és szúróeszközöket temettek a halottal. A temetők sírjainak száma és adott sír elhelyezkedése temetőn belül jelzi a halott társadalmi helyzetét. A temetők többnyire középnagyságúak, általában 50 sírt foglalnak magukba, alacsonyan fekvő, mocsaras helyeken vagy az árvíz által nehezen elérhető halmokon állnak. A sír 50 cm mély, a jelölt sírok sorban fekszenek, ez feltehetőleg a temetkezések gyors egymásutánjára utal, és valamilyen sírjel létét feltételezi. A korszakban térj ed el és virágzik fel a rézművesség. Mivel ritka fém, többnyire dísztárgyak készítésére használják, vagy a társadalmi presztízs kifejezésére. Ezek mellett eltörpül a réz használati eszközök száma. A legtöbb réztárgy különböző fajta balta, véső-balta vagy kés. Ilyen leletek leginkább a Csanálos-Határátkelő, Kaplony-Krasznahíd, Csomaköz, Érhatvan lelőhelyeken feltárt temetőkben kerül elő. Ugyancsak sírmellékletként kerülnek elő a rézből készült tűk, szúróeszközök, ékszerek és gyöngyök. Ebből az időből maradt fenn két olyan női sír melléklete, amely az aranyművesség legkorábbi meglétére utal megyénkben. Az egyik egy szépen díszített haj dísz Kaplony-Krasznahíd lelőhely M6-os sírjából (kát. sz. 60), a másik szintén egy kúp alakú hajdísz, a Csanálos-Határátkelő M29-es sírjából (kát. sz. 59). Mindkettő vékony aranylemezből, ütögetéssel kialakított darab. 37
