Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Catalogul colecţtiei de archeologie (Satu Mare, 2007)
Istoricul colecţtiei de arheologie din Muzeul Judeţean Satu Mare
A Szatmár Megyei Múzeum régészeti gyűjteményének története A Szatmár Megyei Múzeum régészeti gyűjteménye több forrásból állt össze. Egyik magját a Kölcsey-kör régészeti anyaga képezi. Ezt a gyűjteményt 1890-ben hozták létre régészeti leletekből, antikvitásokból és a világ minden sarkából származó ritkaságokból, melyeket a 19. század második felében a történelem és a művészetek iránt érdeklődő szatmáriak adományoztak az egyesületnek. A tárgyakat a Református Kollégium földszintjén állították ki, három teremben. A gyűjtemény, a megalapítását követő években szépen gyarapodott és egyre változatosabbá vált. Az éves beszámolók alapján, 1909-ben már 3910 régészeti tárgyat számlált, melyek között a megyében talált kőbalta, Aquincumból (Budapest) származó római kori építőanyagok, antik görög edények és egyiptomi szobrocskák is voltak. A múzeumi gyűjtemény másik jelentős része a nagykárolyi piarista gimnázium régészeti anyaga, amely körülbelül ugyanakkor keletkezett mint a szatmári gyűjtemény és jellege is hasonló. A nagykárolyi anyag az alapítás évében (1889) 667 tárgyat foglalt magába, de már 1921-1922-re a leltár elérte a 4272 darabot. A mai régészeti gyűjtemény harmadik részét a Nagykárolyban, 1901-ben megalapított Szatmár Vármegyei Múzeum tárgyai képezik. A gyűjteményt a vármegye székhelyén állították ki és a vármegyei monográfia megírása során végzett ásatásokon előkerült leletekből állt. Ez alkalomból Vende Aladár végzett ásatásokat a Patóháza-Csonkás valamint a Nagykároly- Bobáld bronzkori telepeken. 1926-ban a megyeszékhely átköltözött Szatmárnémetibe, így a gyűjtemény is átkerült, hozzájárulva a Prefektúra múzeumának megalakulásához. Szatmár megye területéről a 19. század folyamán előkerült leletek többsége Közép-Európa múzeumi gyűjteményeit gyarapították. Egy 1855-ben Ákoson talált bronzkori arany karperec például a bécsi múzeum tulajdonában van. A Domahidán (I), Felsőboldádon és Kálmándon feltárt bronzdepók anyagai, valamint egy Apában talált germán sír leletei a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában vannak. Kolozsvárra került a Leién, Nyíregyházára a Rózsapallagon talált bronzdepó. Ugyanígy Kolozsvárra kerültek az 1928- ban, Roska Márton által végzett régészeti kutatások során előkerült leletek Bixád paleolitikus telepeiről. A mai megye területén végzett első tervásatást Bélaváron 1892-ben Mihalik József vezette. A leletanyag a nagyszőllősi (Ukrajna) gimnázium gyűjteményébe került. A II. világháborút követően a területi közigazgatás átszervezése során a régészeti munka koordinálását átvette a Máramaros Tartományi Múzeum, Nagybánya székhellyel. A hajdani Szatmár megye területéről származó régebbi gyűjteményeket összevonták és a Szatmárnémeti városi múzeumban állították ki, illetve raktározták. A múzeum a „villanyórás ház” két termében volt berendezve. A kezdeti időszakban, nem volt régész szakember a városban, így a kutatásokat az ország más intézetei végezték. A háború utáni első ásatást Székely Zoltán, a sepsiszentgyörgyi múzeum munkatársa végezte a Szilágypér-Vársziget településen 1953-1954-ben. A bukaresti Akadémiai Régészeti Intézet munkatársa, C. Ş. Nicolaescu-Plopşor vezette 1957- ben a Bixádon és Bujánházán végzett paleolitikus telep feltárását. 1963 és 1969 között ugyancsak a bukaresti intézet képviseletében Maria Bitiri terjesztette ki a kutatásokat más települések így: Bujánháza, Kőszegremete, Kányaháza, Meggyeshegy, Avasújváros és Túrterebes telepeire. Ugyanez az intézet indította el Csomaköz és Bere falvak területén található több neolitikus lelőhely kutatását is. Ezeket az ásatásokat Eugen Comşa és Alexandru Păunescu vezette 1961 és 1963 között. Vlad Zirra 1962 és 1967 között tárt fel kelta temetőket és településeket Szaniszló, Érdengeleg és Csomaköz határában. A bukaresti intézet mellett bekapcsolódott a kolozsvári régészeti intézet is a megye területén zajló kutatásokba. 1966 és 1967 között loan Glodariu, Hadrian Daicoviciu, Ion Horaţiu Crişan és Mircea Rusu különböző korok leleteit tárták fel Nagykolcs, Aranyosmeggyes, Csomaköz, Bere települések határában. 1960-ban Sever Dumitraşu a nagyváradi Pedagógiai Intézet munkatársaként kutatásokat végzett Űjnémet, Aranyosmeggyes és Patóháza településeken. Az ásatások ti
