Liviu, Marta - Szőcs Péter Levente (szerk.): Catalogul colecţtiei de archeologie (Satu Mare, 2007)
Istoricul colecţtiei de arheologie din Muzeul Judeţean Satu Mare
során előkerült leletanyag vagy Nagybányára, a tartományi múzeumba került vagy az ásatásokat végző intézetek gyűjteményét gyarapította. 1958-ban a Szatmárnémeti városi múzeumot rajoni múzeummá szervezték át és ugyanakkor Nagykárolyban is múzeumot alapítottak. Az 1968-ban végrehajtott újabb közigazgatási átszervezés nyomán jött létre a Szatmár Megyei Múzeum és ettől fogva a megye területén talált leletek a Szatmárnémeti vagy a nagykárolyi múzeum gyűjteményeit gyarapították. Az 1960-as években kezdte meg múzeumi működését két régész szakember, Szatmárnémetiben Bader Tibor, Nagykárolyban Németi János akikhez néhány év múltán csatlakozott Gheorghe Lazin és Neţa Iercoşan. Ennek a régész-generációnak sikerült megszerveznie és jelentősen bővítenie Szatmárnémeti és Nagykároly régészeti gyűjteményeit. Több jelentős tervásatást végeztek, valamint szisztematikusan gyűjtötték és mentették a véletlenszerűen előkerült leleteket. E korszak fontosabb ásatásai: Tzsnád-Melegházak, Piskolt és Homoród vidékén kutatott lelőhelyek a neolitikumból; N agy ko les- Kér téka [ja, Magyarcsaholy -Telek, Bélavára, Terem-Kendereshalom lelőhelyek a bronzkorból; Hallstatt korú temető Szaniszlón; kelta temető Piskolton; Ákos-Majtinyi rét dák település; Aranyosmeggyes és Lázári-Béla rét római kori telepek; Tamásváralja és Borválaszút középkori várai. A ’80-as évektől a Nagykároly-Bobáld bronzkori teli feltárását dr. Petre Roman, a bukaresti Román Trakológiai Intézet kutatój a vezette. Számos mentőásatásra került sor a mezőgazdaság gépesítése során előbukkant leletek feltárására, vagy a homokbányák intenzívebb kiaknázása, a vízszabályozás és lecsapolásokat szolgáló munkálatok által veszélyeztetett leletek megmentése érdekében. Ugyanebben a periódusban került múzeumi gyűjteménybe, mint véletlenül előkerült kincslelet: a terebesi, géresi és érhatvani I—III pénzleletek; a vetési, domahidi II, peleszarvadi, kaplonyi, stb., bronzdepók. A múzeum régészeti gyűjteménye jelentősen gyarapodott 1961 és 1977 között, a mintegy 20.000 darabból álló Kovács gyűjtemény megvásárlásával. A leleteket Kovács Gyula református lelkész gyűjtötte Bere, Csomaköz, Mezőfény és Szaniszló települések határában. A gazdag együttes Nagybánya, Szatmárnémeti és Nagykároly régészeti gyűjteményeibe került. Az 1989-es politikai változások új lendületet adtak a Szatmár megyei régészeti kutatásoknak. Folytatódtak a közös kutatások a Román Trakológiai Intézettel. A Román Akadémia Régészeti Intézete kolozsvári fiókjának szakemberei is bekapcsolódtak a megye területén folyó feltárásokba. A határokon átívelő kapcsolatok is fejlődésnek indultak, jó együttműködés alakult ki a nyíregyházi Jósa András Múzeummal valamint az ukrajnai Ungvári Egyetemmel. Újraindultak a régészeti ásatások a Nagykároly-Bobd/d, a Láz&n-Lubi-tag és az Aranyosmeggyes-£wcu/ew lelőhelyeken. Az 1990-es évek közepétől a múzeum régészközössége fokozatosan fiatal munkatársakkal bővült. A törvényi keretek kialakulásával és a beruházások növekedésével egyidőben, a múzeum kiemelkedő hangsúlyt fektetett a leletmentések elvégzésére és a különböző infrastrukturális beruházások régészeti felügyeletére. így a Szatmár megyei régészek mentőásatásokat végeztek a Kolozsvár-Pete országút modernizálásakor, a Pete, Csanálos, Halmi határátkelők építési munkálatainál, a Halmi-Aranyosmeggyes-Tasnád gázvezeték nyomvonalán valamint a megye területét behálózó telefonvezetékek cseréje során. Szinte állandó jelleggel folynak mentőásatások Tasnádon a strand területén, valamint a megyeszékhelyen folyó építkezéseknél. Ebben az időszakban került a múzeumba a tamásváraljai pénzleletet valamint a szilágypéri, a girókuti és a teremi bronzdepó is. A számában és értékében is jelentősen megnőtt régészeti gyűjtemény bemutatása és feldolgozása modern módszerek alkalmazását, valamint a hagyományos kiállítási modellek átgondolását és megújítását is szükségessé tették. Ebben a szellemben nyílt meg 2002 decemberében a „Pillantás a múltba. Szatmár letűnt civilizációi” című állandó kiállítás. A cél - akárcsak jelen katalógus esetében - Szatmár régészeti hagyatékának vonzó és közérthető bemutatása volt, de egyben a figyelem felhívása is a régészeti örökség megmentésének szükségességére. 12
