Szőcs Péter Levente (szerk.): Călătorii peste granită de la Szabolcs la Carei (Satu Mare, 2011)
Nyírbátor
interiorul bisericii, se remarcă amenajarea în stil baroc. Este evident de la prima vedere că sculpturile de lemn, mărturii ale barocului, sunt realizate în acelaşi atelier, urmând o concepţie artistică unitară. Registrul de socoteli al mănăstirii, început în 1728, conţine informaţii detaliate privind confecţionarea mobilierului. Altarul Krucsay a fost executat de un sculptor din Presov, iar altarul principal şi cele două secundare au fost realizate de un sculptor din Levoca, care poate fi cu siguranţă identificat în persoana lui Johann Georg Strecius. Plăţile s-au efectuat între anii 1730-1732. Altarul principal şi cel de la Pócs au fost aşezate în biserică în anul 1729, iar cele secundare şi altarul Patimilor Mântuitorului în 1731. Amvonul adósat iniţial peretelui sudic al sanctuarului, în apropierea altarului Pietâ, a fost aşezat pe locul actual cu ocazia reamenajărilor din anul 1775. Coroana amvonului poligonal este divizată de coloane răsucite sprijinite pe Detalii ale altarelor baroce din biserica franciscană Részletek a minorita templom barokk oltárairól Details of the Baroque Altars of the Franciscan Curch Detail des barock Altars der Franziskaner Kirche 22 kolostori számadáskönyv részletesen tudósít a berendezések készítéséről. A Krucsay-oltárt egy eperjesi, a fő- és két mellékoltárt egy lőcsei szobrász készítette, ez utóbbi valószínűleg azonos Strecius János Györggyel. A kifizetések 1730-1732 között történtek. A főoltár és a Pócsi oltár már 1729-ben, a mellékoltárok és a Passió oltár 1731-ben már helyükön állhatták. A szószék eredetileg a szentély déli falánál, a Piéta oltár közelében állt, csak az 1775-ös átrendezés során került mostani helyére. A sokszögű szószékkosár mellvédjét konzolokon álló csavart oszloppárok osztják fülkékre, melyekben a négy evangélista alakja foglal helyet. A volt minorita rendházban ma a Báthori István Múzeum kapott helyet. Egy 1749-ből fennmaradt részletes leírás szerint az újjáépített barokk kolostorépület négyszög alakban csatlakozott a templom északi falához, középen nagy, négyszögű udvarral. A sekrestyéhez merőlegesen kapcsolódó keleti szárny fából készült, s ezt a leírás réginek nevezi. Ennek folytatása képpen egy szintén réginek mondott, rövid, falazott kolostorrész következett. Ezekhez épült először az ideiglenes jellegű faépület. Mikor azonban az 1734-1744 között újonnan emelt és ma is meglevő kolostor elkészült, a toldozott és fából épített keleti szárnyra nem volt már szükség, s ezért azt 1749 után teljesen lebontották. Nyírbátor plébániatemplomát először 1326-ban említi egy oklevél. A ma református templom északnyugati sarka közelében nyolcszögű hajójú és sokszögszentélyű kápolna alapfalai bukkantak elő. A ma is álló templom építése 1484 táján már javában folyhatott, a 15. század végére a templom már állt. Az egyetlen hatalmas teremből álló épület keleten sokszögzáródású. A hajó délnyugati sarkához négyszögü, kisméretű torony simul, északkeleti oldalához emeletes sekrestye csatlakozik. A templom egyetlen hatalmas tömbjét a magasba szökkenő támpillérek és a közöttük nyíló háromosztású, csúcsíves, tagolt kávájú ablakok lazítják fel. A homlokzat északon zárt. A lépcsőtorony mellet, a középtengelytől kissé északra eltolódva nyílik a pálca- és körtetagok fonadékából kialakított, gazdag csúcsíves kapu. Fölötte egy Báthori címert ábrázoló faragvány látható. Fent a kapu tengelyében széles csúcsíves ablak töri át a homlokzatot. Ma a templomba a déli oldalon lévő reneszánsz kettős kapun keresztül lehet bejutni, amely elé a 18. században oromzatos előcsarnokot építettek. A kapu kőlábazata gótikus stílusú, de a szemöldökpárkány és az oromzat keretének a kialakítása már reneszánsz elemeket
