Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 35/2. Volum aniversar 1969-2019 (2019)
Istoria artei - Istoria culturii
tudta adni a történetírás szakmai méltóságát - egy olyan korban, amikor a társadalomtudományok tekintélye többször is megingott, a gyakori elméleti és módszertani váltások miatt. Gyáni Gábor 2011-es akadémiai székfoglalójában úgy vélte: Fernand Braudel „programalkotó elméleti kijelentései” szinte „lecserélték” az eseménytörténet-írás korszakát a szerkezet-analízis korszakára. Egy új, mindenképpen hitelesebb episztemológia vette kezdetét a történettudományban, amelynek hamarosan megjelentek a jótékony ontológiai és axiológiai következményei is24. Gyáni, történelmi esemény és történelmi struktúra viszonyát elemezte, úgy látja, hogy Braudel „fogalomtörténeti megújulást” alapozott meg a 20. századi történettudományban azzal, hogy képes volt a kutatók figyelmét a strukturalitás fontosságára irányítani. Egy másik magyar szerző, Mórocz Gábor a funkcionalitás braudeli felfogását értelmezi, künönös tekintettel A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában című mű zárófejezetének emberképére. Következtetése az, hogy még a „strukturalista” Braudel sem képes kivonni magát a múlt elsődleges (azaz narratív) megértésének szuggesztiója alól - az általa strukturalitásában felvázolt civilizáció csupán II. Fülöp alakjában (vagyis antropomorfizálódva) nyeri el „történelmi értelmét”. Az ember a szerkezet és a működés összekapcsolódásának közvetítője - s a spanyol uralkodó jelképesen megtestesíti ezúttal azt a populációt, amely a kor keretei között keresi a történelem mindennapos racionalitását25. Paul Ricoeur fenomenológiai vétetésű történetfilozófiai szintézise, illetve eme szintézis Braudelhez való viszonya nem véletlenül kerül Mórocz figyelmének előterébe. A fiatal esztéta az arány-, a mérték-, a szépség- és harmónia-eszmény motívumait követve vizsgálta a braudeli koncepciót, és Ricoeur megközelítése kapóra jött annak bizonyítására, hogy a strukturalizmus, meghirdetett „objektivizmusa” ellenére, nem nélkülözheti a szerves kapcsolódást a kultúra humanista tradícióihoz és a „világegész” jól ismert platonista eszményéhez. (Ehhez kell a megismerő szubjektum ontológiai pozíciójának egyfajta rehabilitálása „hiszen Braudel joggal érezhette, hogy a 20.-ik századi történetfilozófia meghátrál az „egésszel való szembesülés” tudati terhe és felelőssége elől). Ahogy Carlos Rojas írja Fernand Braudel et les sciences humaines (2004) című könyvében: Braudel csupán az ember ideológiai eszményét (azaz általában az ideológiai ember-eszményeket utasította el, ezzel szemben azonban a humanitás axiológiai primátusát állította és vallotta26. Ilyen értelemben a francia történetíró nem a humanizmus évszázados eszményrendszerének tagadója, hanem annak voltaképpen hiteles megújítója. (Főleg, ha arra gondolunk, hogy műveiben milyen meggyőző módon állt ki a mindennapi ember történelmi méltóságának elfogadtatása, megértetése mellett, és milyen határozottan képviselte azoknak az igazát, akiket a „gazdagok, a királyok és a nemesek történetírása” megpróbált eltűntetni a történelem tudatának nagy ünnepi körképeiből). A nagyszámú Braudel-fordítás talán ennek a felismerésnek a következménye is - ne feledjük, hogy Braudel még életében európai, sőt világ-klasszkussá vált, ismertsége évről évre nőttön-nőtt. így például angol nyelven 12 könyveimé szerepel, román nyelven pedig nem kevesebb, mint 8 könyvét lapozhatja az olvasó. (E téren 17 könyveimmel vezet az olasz recepció és a spanyol is 14-et mondhat magáénak.) A spanyol Braudel-irodalom egyébként rendkívül kiterjedt, olyannyira, hogy már-már versenyez magával a franciával. (Megjegyzendő, hogy létezik japán és kínai recepció is). Bizton állíthatjuk azt, hogy ma is létezika Braudel-kultusz, sőt mintha reneszánszát Fernand Braudel öröksége. Struktúra és funkció a mai történelemfelfogásában 24 Gyáni Gábor, Történelmi esemény és struktúra: kapcsolatuk ellentmondásossága. Történelmi Szemle, LIII, 2011.2, pp. 145-161. 25 Mórocz Gábor, Ricoeur és a braudeli „hosszú idő"problémája. Belvedere Meridionale. Történelem és társadalomtudományok. XXVI., 2014. 3. pp. 129-138. 26 Magyarul: Rojas, Carlos, Fernand Braudel és a társadalomtudományok. L’Harmattan Kiadó, Bp., 2016. 442
