Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 35/2. Volum aniversar 1969-2019 (2019)
Istoria artei - Istoria culturii
Kereskényi Sándor Braudel elsősorban arra tanít, hogy elkerülendő bármiféle fogalmi vagy módszerbeli „privilegizálás”, s főleg a magát a historikust igazoló eszményítés. Ezért keresi olyan makacsul a minél „jelentéktelenebb” tényeket. Egyik kedvelt kifejezése a mindennapiság, s ha egyáltalán fontos abban a hatalmas építményben valami, amit létrehozott (és amit a szakmának és az érdeklődőnek ajánl), az a mindennapi ember. A értelmiséghez és a kulturális, valamint a politikai elithez túl sok eszme (és ideológia) kötődik, túl sok csűrés-csavarás, értelmezés és magyarázat. A mindennapi ember a maga hétköznapjaival beszél és vall a történelemről, a tevékenységével, és Braudel úgy gondolja, hogy viszonylag a tettek hazudnak a legkevésbé22. Csakhogy feltárásukhoz - a realista szemléletmódon túl - hatalmas apparátus és nagy türelem kell. Braudelnek (szerencséjére és szerencsénkre) mindkettő megvolt. Tudta, hogy mit akar, és hogyan akarja - jellemző rá, mint íróemberre, hogy csodálatosan fogalmazott, ám lelkesedését iróniával fékezte. Következetesen kerülte a hatásos szentenciákat, mert félt az álkatarzistól és a leegyszerűsítéstől. Tudta, a leegyszerűsítés, a nagyotmondás, a sematizálás a mindenütt lappangó ideológiának kedvez, a futószalagon gyártott és alig ellenőrzött, soha nem vitatott álértékeknek23. Ezért Braudelt mindig jobban érdekelték a forradalmak okai, mint maguk a forradalmak, hisz számára ezek az okok sokkal hosszabb életűnek bizonyultak, mint látványos, de felszínes okozataik. Kétségkívül ezzel magyarázható, hogy a hetvenes évektől (az ideológia-érzékeny) francia historiográfiai környezetben csappanni kezdett a népszerűsége, ellenben az Egyesült Államokban a legtekintélyesebb külföldi történész rangjára emelkedett, valóságos kultusza kezdődött (Ez, alkalmasint, azonban még tovább is növelhette az esetleges anyaországi ellenérzéseket). A braudeli tudományos magatartás az elkötelezettségé s a függetlenség eszményeire épült. Ez azt jelentette, hogy kötelező az elkötelezettség a tudományos igazság irányába, és nélkülözhetetlen a függetlenség minden fajta társadalmi előítélettől. Braudel Franciaországban valóban mindent megtett a független tudományos kutatás korszerű fórumainak megteremtése érdekében. Ezzel egyrészt Marc Bloch és Lucien Febvre törekvéseit folytatta, másrészt (egyszerre) ismerte fel a nacionalizmus és a globalizáció veszélyeit. Belátta, hogy a nemzetközpontú történetírás belterjességének ellensúlyozására nemzetek feletti álláspontot képviselő tudományos műhelyekre van szükség. Ugyanakkor felismerte a regionális és mikroregionális (olykor radikálisan etnohistórikus) kutatások fontosságát is, és olyan munkatársi gárdát szervezett maga köré, amelynek tagjai mindkét irányban jól tájékozódtak. (Természetesen elvetette a retorikusán patriotárd, a történelmet megszépítő historiográfia minden változatát). Fernand Braudel úttörőnek bizonyult munkatársi és tanítványi kapcsolatainak formálásában is. Körülötte nagy tudású és nagy hatású történészek kis csoportja alakult ki, akik Európában és szerte a világon közvetítették fő gondolatait, ismertették és népszerűsítették tudományos eredményeit. Ezeknek Braudel nemcsak kutatásait segítette, de pályépítésüket is jótékonyan befolyásolta. így elmondható, hogy a francia történész az iskola-alakítás korszerű példáját is felmutatta, és tanítványai a nyolcvanas-kilencvenes években vezető személyiségeivé váltak nemcsak a francia, de az angol, görög, olasz, spanyol vagy USA-beli történetírásnak is. (Ugyanez érvényes munkatársaira - így a magyar Makkai Lászlóra - is). Az ötvenes-hatvanas évek strukturalizmusa érthető módon büszkén és önérzetesen a magáénak tudta Braudelt. Egy ilyen sokoldalú, szuverén alkotót azonban nem könnyű egyetlen irányzathoz kötni. Sokan hatottak rá (Émile Dürkheim, Kari Marx, Henri Pirenne), maga még többekre hatott (Roger Chartier, Georges Duby, Jacques Le Goff, Pierre Chaunu munkásságát nehéz volna elképzelni hatása nélkül, az bizonyos.) Igazi öröksége alighanem az, hogy vissza 22 Braudel, i.m. 1167. 231.m. 1168. 441
