Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 35/2. Volum aniversar 1969-2019 (2019)
Conservare - restaurare
a piarista atyák vezetésével működött, majd egyházmegyés papot neveztek ki a plébánia élére. Az új templomot a piaristák építették.1 1730-ban III.Károly király segítségével 9 piarista szerzetes, élükön P.Chrysostomus-szal érkezik Sziget városába, akik megkezdik a templomuk építését. A barokk stílusban épült templom alapkőletétele 1736 május 28-án volt, patrónusa Borromeo Szent Károly lett. Az 1778-ban Esterházy Károly egri püspök látogatásakor készült jegyzőkönyv leírása a templombelsőben 3 oltárt említ, mely közül kettőt meg is nevez, a Kalazanci Szent József és a Világosító Szent Gergely oltárokat. 1862-ben Mezei József megfesti a templom főoltárképét, mely Borromeo Szent Károlyt ábrázolja, majd 1892-ben átépítik a főoltárt. A XIX. század folyamán a templom két esetben is 1802 és 1872-ben tűzvész következtében megsérült, ezeket követően, 1887-ben neoreneszánsz stílusba építik át a mellékoltárokat, Jakobey Károly pedig 1896-ban megfesti a szentély boltozatán található, magyar szenteket ábrázoló freskóját. 1930-ban ismét belső felújításokat, javításokat és átalakításokat végeztek a templombelsőben és annak tárgyain. 1930-ban az oltárok kinézetét egységesítik, újanon kialakított keretekkel összhangba hozzák. Mindezek említése azért fontos, mivel két oltárkép a régmúltban át lett alakítva. Világosító Szent Gergely oltárkép A festmény a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly római katolikus templom tulajdonát képezi, melyet örmény oltárképként ismernek és említenek, témája Világosító Szent Gergely, aki 301-ben megkeresztelvén III. Trdat királyt és népét, földünk első keresztény államává változtatta Örményországot. Az oltárkép mérete: 160 x 280 cm. A kép szerzője ismeretlen. Keltezését a 18. század második felére tehetjük, ekkorra ugyanis már jelentős számú örmény család telepedett le Sziget városában. Az eredetileg barokk stílusban kiképzett oltárkép, feltehetően a mellékoltárok egységesítésekor, félköríves kinézetet kapván, át lett szabva és ekkor meg lett nagyobbítva. Ez alkalommal a kép vászon széleit megcsonkították, majd a kép méretének megnagyobbítását körkörösen 6-10 cm széles fa deszkákkal alakították ki, melyeknek színeit a kép kromatikájához igazították. Máramarosszigethez hasonlóan Erdély szerte, azokon a településeken, ahol örmények éltek, élnek, ismételten találkozunk Világosító Szent Gergely ábrázolásokkal, így Gyergyószentmiklós, Szamosújvár, Dés, Erzsébetváros, Nagyszeben, Csikszépviz, Apanagyfalva templomaiban fellehető tárgyak mindezen települések örmény katolikus lakosairól tesznek tanúbizonyságot. Történelmi hátté „A XVI-XVII. századi Erdélyben... egyre nagyobb számban jelentek meg az örmények kisebb-nagyobb csoportjai... Üjabb nagyobb letelepedési hullám 1672-ben következett be, amikor az oszmán-török háború miatt indultak útnak Moldvából. Letelepedésüket elősegítvén, 1680-ban Apafi fejedelem kereskedelmi kiváltsággal kedvez nekik, „becsületes híveimnek, a kereskedő örményeknek birodalmunkban mindenütt, minden városban, falukban és akármely helyeken is minden sokadalmakban és városokon szabados kereskedésük legyen”2. A XVII. században még mindig az ősi örmény keresztény hitet gyakorolták, majd a nyolcvanas években Oxendio Virziresco (1655-1715) moldvai születésű örmény pap vezetésével áttérnek a római katolikus hitre. „Erdélybe az örmények ősi apostoli gregoriánus örmény vallásukat hozták magukkal. Néhány évtizeddel a letelepedés után, 1689-ben Oxendio Virziresco térítő tevékenységének köszönhetően uniót kötöttek a római-katolikus egyházzal. Az unió döntő jelentőségű volt beilleszkedésük, templomaik kialakítása, azok berendezése és a különféle szentek tisztelete szemA máramarosszigeti Borromeo Szent Károly plébániatemplom festményeinek restaurálása 1 A szatmári egyházmegye név és címtára, Szatmárnémeti, 2000. 2 Egyed Ákos, Székelyföld története II. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2016, pp. 262-263. 380
