Porumbăcean, Claudiu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 32/2. (2016)

Istorie

Presa sătmăreană despre intrarea României... 2 oldal SZÁMOS '1918 «gşgtember 18. 841 mim.) Légi támadís Észak-Dobrudzsában. Berlin, «sept. 18. (Wolff-jelentés). Hydroplánjaink 16-án Észak- Dobrudzsában a vasúti telepeket éi el­lenséges hadoszlopokat »ikorosán bombázták. Tubeáuál a nyílt tenger*n u ellenséges hyd­­ropláarajt bombázták 6« egyet eltaláltak, majd séitetlenül visszatértek. A német főhadiszállás jsleíjíé^s Berlin, szept. 18. A nagy föhadiszállá* jelenti : A harcok nyugaton és keleten tovább tartanak. Nyugati hadszíntér: Rnprsoht bajor írónőráköt, vemér­­tábornagy arcvonala: A hatalmas Somme-caata azon 35 kilo* miteres .arcvonalon, amely Thiepvaltól a Vermandoavillerstöl délre eső területig ter­jed, rendkívül elkeseredett hare okra vezetett, amelyek a Sommetől é'takra a mi javunkra dőltek el. A folyótól délre pedig Barleux és Vermandovillers között a főiddel teljesen egyenlővé lett állásrészeinknek, valamint Berny és Dednecourt falvaknak feladáiával végződtek. Bátor csapataink ragyogó bizony­­szgát azolfáltatták rendíthetetlen kitartásuk­nak éa áidozatkéazéfüknek. Különösen ki­tűnt Bouehawetnestöl délre a 13 ik wesfáliai gyalogezred. Repülőink erős ellenséges repülŐrajok­­kal szembeszáll Lak és eredményes harcokban öt repülőgépet lelőttek. A ütmei trónörökőt arcvonala : k Maas területen időnkint élénk tüzér­harcok folytak. Fieurytöi keletre előretörő osztagokat visszafordulásra kényszeritettünk. Keleti harctér: Lipót bajor herceg v emér tábern agg arcrenala: Lucklól nyugatra hatásos aárótüzünkkel az ellenséget m-gskadályoztuk abban, hogy robamálláaaikbói Mu-witz tábornek csapatai i ellen újból előretörjön. Csak Szelwowiól ; északra volt képes gyengébb támadást indi- , tani, amelyet könnyen visizavortiiak. Sok ; ezer orosz hullája borítja a szeptember \ tizenhetidiki csatateret. — A Szerető és a i Stripa között az oroszoknak Eben tábornok csoportja ellen megismételt támadásai aa élöző napi támadásokhoz hasonlóképen nagy veszteségük mellett teljes kudarcukkal vég­ződtek. Káráig Peronét Jóttef főherceg lovassági tábornagy árcvonaia : Török csapatok szövetséges bajtársaik támogatása mellett a Zlota Lipától nyugatra nehéz harcokban sikerrel állták meg helyü­ket a tülaróben levő ellenség támadásaival szemben. Az állásaikba benyomult ellenséges osztagokat ismét kivetették. A Gerok tábor­nok parancsnoksága alatt álló német csapa­tok a Narajowka mindkét oldalán támadásba mentek át, amellyel szemben az oroszok nem tudtak helylállani. A tegnapelőtt el­vesztett terület legnagyobb része ismét bir­tokunkban van. kz ellenség eltekintve igen véres veszteségeitől, több mint kéromezerót­­bzíz embert vesztett foglyokban. Rton­­kiről tizenhat géppuskáját olvottük. A Kárpátokban az oroszok táma­dásait visszavertük. Erdélyben Hátszegtől délkeletre uj, reánk nézve kedvező harcok vannak folyamatbaa. Többek között hét ágyút zsáktnáay oltunk. A b al k i D i hadszíntér: Machsessen veeértábomagy csoportja ; A megvert ores sokat 4o románo­kat, kik a szövetséges csapatoktól ül­démvo három napon ét visszavonul­­tak, a Ustovva—Cobadiests—éumlai ál­talános vonalon előre ethéssitett ál­lásban újonnan odavon» csapatokkal vették fal a harcot. Kémet eésolóaljak a Dnna-montén Hete övétől délre már ogémmon mm ellonségos tétmérségig ha­toltok és őt agyat meákmányoltak és olloniémadásokat oissoavertsh. A macedóniai front : Az ellenségnek a Fiesta tótól és a Var­­dar közti arcvonalon indított több eiaaigetelt támadása eredménytelen maradt Ludandor/, első főse áll ásmeater. A nyugati frontról. Oenf, sxept. 18. A Le Journal haditudósítója jelenti: — A .Szamos' Nngykarely, szept. 18. A szaimórmegyei románság sem ma­radhatott eí a velünk éraö és velünk harcoló magyar románok ama milliói közül, akik Románia áruláan ói betörései óta nap nap után megragadtak minden alkalmat, hogy lelkes szavakkal is tanúságot tegyenek Ma­gyarország iránt érzett hüségttkrői. Szalmárvármegyd románjait a mai napra hívta össze Marohis Romulus vár­megyei főesperes Nagykárolyba, hogy meg­jelenve Csaba Adorján főispán előtt é!ö szóval kifejezést adjanak hagyományos, tán­toríthatatlan király hűségüknek és törhetetlen hazaszeretetüknek. Tudott és várt dolog volt ez a hűség­nyilatkozat. mégis örvendetesen saép volt, bizonysága annak, k \gy Szatmár megyében együtt, egy célért dolgozott eddig és harcol ezután bármilyen anyanyelvű társadalom. A vármegye hatalma* tanácskozó ter­mében a magyar király kepe, a magyar kor­mány képviselője előtt elhangzott uj romín hűség eskü záloga a diadalmas, nyugodt jövendőnek. Délelőtt 11 órakor vonultak fel Már­cius Romulus főesperes vezetése alatt a I sx&tmármegyei románság képviselői a vár­­! megyoház nagytermébe. A töe»p eresen kívül részt vettek a de- I putációban: Papp József nyug. tábiabiró, Achim György bankigazgató, dr. Barbul I. Károly ügyvéd, Kalló Demeter íőköayvelő, dr. Drá­­gos Theofii ügyvéd; Ossián Páaofil szamosközi esperes, bogdan Audrás nagykárolyi kerületi esperes, Papp E!ok, Papp János, Mihálka János, Ma­roniu György, Csordás Mihály, Stanczu György. Szilágyi György ««peres-parochusok ; Ajakij János, Abrudán Kornél, Szakáll János, Papp Demeter, Marosán Aurél, Arde­­laán László, Anderkú Viktor, Campián Emá­­nuel, Cionte Döme. Botfa Mihály, Sinka György, Poppán Vazul, Papp Sánder, Ger­mán Tivadar, Papp Mihály, Fel Joachim, Gregár Joachim, Málha Grácián, Fassiedán István, Sclagián Flórián lelkészek; Giniţi Mihály, Nagy Tivadar, Msgdás Anariáe, Niksza Ambras, Sturza Jáaoe, Márkus Mihály, Anderko Sándor tanítók; Fábián Dele nagykárolyi egyházgondnok, Saabó Jáaos községi bíró, Papp István ma­gánzó, Páll György, Oláh Mihály, Kortyán Mihály, Denka Demeter, Simonka Traján, Karbueár Corjolán, Erdei János, üonka Gá­bor, Vida Jánoa birtokosok, Sinka József, Kosárka György, Merg Demeter, Márián Já­nos, Sopronyi László, Sinka György, Zsurzsa György, Araey János és Vanka Valentin iparosok. A megjelölitek hatalmas éljenzéssel fo­masabbak voltak, «minőket az ember elkép­­zeihet. CourceUette hslységbsn vad, szinte állati küzdelem folyt le az angolek és bajo­rok közt. Késekkel és browningokkal harcol­tak egymás ellen, vagy puszta kézzel fojto­gatták egymást. A haditudósítók nennt a lőazerfogyasztás eddig még nem ismert méreteket ért el. Eseméngek a tengeren. Budapest, szept. 18. Hivatalos jelentés : A tizenhetedikéről tizennyolcadikára vir­radó éjjel egyik tengeri repülőrajunk a mos­trei vasúti állomás telepeit újból nehéz és könnyű bosibákkal bombázta. Az állomás­épületben számos találatot értünk el. Dacára az ellenség leghevesebb tüzelésének, légi jármüveink sértetlenül vonultak be. eredeti tudósítása. — g«diák a terembe belépő főispánt, aki előtt Marohis Romulus főesperes a következő hűségnyilatkozatot olvasta fel: Méltó Ág os Főispán Ur ! Szatmárvármegyo tekintélyes számú románságának képviselői vármegyénk min­den román lakta vidékéről összegyűlt kül­döttségben, ezen hacankra kényszerűéit világháború ferfatagában, rgyednl hazafias szent kötelességünktől buzdittatva, immáren másodízben jeleuüek meg Méltóságod vár­megyénk főnöke, »iát a magas áliamkor­­máay képviselője előtt. Két évi lankadatlan, kitartó hősi küz­delem után a minden oldalról ránk törő el­lenség ellen, hazaik ellenségeinek száma nemhogy fogyott volna, hanem meglepetés­szerűen egy újabbal szaporodott. A szom trades Románia hadat «zent Monarchiánknak, amelyben a dicsőséges Habsburg diuászlia alatt tőhb millió remán él hü'égbea, egyetértésben, összetartásban é.s örvendetes fejlődésben a monarchia többi nemzetiségével együtt. Megdöbbentő leg hatolt reánk magyar országi románokra ezen hadüzenet, mert lehetetlenünk tartottuk, hogy Románia az Orosz birodalommal ezöveikezhessék, amely leginkább veszélyezteti a román fajnak existeneiáját, mert hisz éppen Románia történelme tanúskodik Oreszország hálátlan­sága és paródiájáról. A magyarországi románság, a törté­nelem megcafoikatlan tanúbizonysága sze­rint, több mint egy évezreden át a haza igaz, hü fiaival együtt, mindig testvéri sze­retet és egyetértésben védi* e haza drága szent földjét minden ellenségével szemben. Soha elnyomott fajnak nem tekintette ma­gát Szt. István első királyunk koronájának népei között. Ezt velő a lovsgias magyar nemzet sohasem éreztette. Avagy máskü­lönben miként volna megmagyarázható azon határtalan hősi elszántság, azon oda­adó rajongó hűség és szeretet, azon halált­­raegvető vitézség, mit ezen rémes világhá­borúban eddig lanusitoti a hazai román nép, rérét, életét, vagyonát, mindenét áldozva a haza védelmére? Állithatja-o valaki tehát, hogy a ma­gyarországi román népiek felszabadításra van sziksége? Nem volna ez a lojális ma­gyar nemzetnek rut megrágalmazása ? Ilyen eszmével mi sohasem azonosítottuk ma­gunkat ! Párt politikai diferenciák lehettek a múltban a magyarság és a hazai románság között. Lehetett a politikai rendszer ellen való küzdelme is a románságnak, miként az a többi hazai politikai pártok között is oly sokszor, elég éle« módon nyilatkozott meg: de hazaellenea, vagy kifelé gravitáló A Somnii: melletti harcok a legborzal-A hajéhadparanosnokeAg. A szatmármegyei románság hűségnyilatkozata. 164 Szamos, Satu Mare, anul XLVIII, nr. 243, 19 septembrie 1916. Sursa: www.hungaricana.hu

Next

/
Thumbnails
Contents