Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 30/2. (2014)
Istoria culturii
Fazekas Loránd — hasított villák: két- vagy háromágúak, házilag készültek, — toldott villák: háromágú, melybe a két szélső ágat betoldották, vásárokon vették. Gereblye: különböző méretben készült, a kisebbeket vásárokon, piacokon vették, a nagyobbakat házilag készítették, az előbbieket szénázásra használták az utóbbiakat a tarlók felgereblyélésére, így volt szénázó és tarlógereblye.14 Falapát: házilag faragták, gabonaféléket lapáltoltak vele. Isztike: a gabonafélék gyomlálásánál használták, egy kis éles, ez egy keskeny lapátocska volt méteres nyélre húzva, digicselőnek is nevezték, a vasrész kovácsolt munka volt. Kazalvágó: télen a kazlakat vágták vele, így könnyebb volt egy bizonyos mennyiséget az ólpadra vinni, mintha azt kézzel tépték volna ki, V alakban elágazó kiélezett vaslemez, félméteres nyéllel, kovácsolt munka. Kazaltépő: fémből készült horgos végű, méter hosszú, újnyi vastag rúd, mellyel a tömören összerakott kazalból egy-egy hamvasnyi szénát téptek ki a téli időszakban, kovácsműhelyekben készült Állatbélyegző: különböző méretekben kovács készítette, s a gazda nevének kezdőbetűiből állt, nevezték bilognak is. Szájkosár: a tehenek szájára tették, hogy munka közben ne tudjanak legelni, bádogos cigányok készítették. Répareszelő: házaló bádogos mesterektől került a családi gazdaságokba. Dohányfűző: kovács készítette, 50 cm hosszú, kiélezett és hegyes vaspálca, melynek másik végéhez zsineget erősítettek, erre csúszott rá a dohánylevél. Viharlámpa: cigányok készítették bádogból vagy házilag készült fakeretben üvegoldallal, egyik oldal kinyitható, a mellékhelységek világítására használták. Csak egyes gazdaságokban használt eszközök: Kézimalom: a két követ vándor malomkövesektől vették, a farészt falusi ezermesterek készítették, kevés volt belőle a faluban, a szomszédok odajártak darálni, a csirkének való kását, volt aki vámot is szedett. Szőlőprés: igen ritka volt a falu családi gazdaságaiban, mivel a háztájon szőlőt nem termeltek még a század első felében. Méhkas: helyi vagy bábonyi cigányok fonták és házaltak vele, csak egyesncsaládok foglalkoztak méhészettel.15 Kondáskürt: a disznócsürhe kihajtásánál a kondás használta, a magyar szürkemarha szarvából készült, a kondásoknak a nyáj gyűjtésénél fújták, a farsanghirdetők, hogy minél nagyobb zajt kelthessenek a faluban, a kürtöt kölcsön kérték, vagy magát a tulajdonost hívták meg annak fújására. Kongó vagy kolomp: különböző méretekben készült, ezért hangszínük sem volt egyforma, „szabados” (elkóborló) marha nyakába akasztották, kovácsolt munka. Pergő: az előbbihez hasonló csak kisebb méretű, juhok nyakába akasztották. Csengő: juhok, bárányok nyakába akasztották, rézműves cigányok öntötték, voltak egyszerűek, szimplák, de volt olyan is melynél a nagy csengőn belül egy kis csengő lógot. V. A kenderfeldolgozás eszközei A kendervászon a ruházat, törölköző, ágynemű alapanyagát képezte, feldolgozásra szinte minden család berendezkedett, munkaeszközökkel látva el magát. Kendertörő: egy- vagy kétágút' használtak, helyi ezermesterek készítették. Dörzsölő: házilag készült, nem minden családnak volt dörzsölője, ezért ezt a szerszámot rendszeresen kölcsönözték. Vasecset: kovácsolt szegekkel cigánymesterek készítették vagy házilag készült. Talpasguzsaly: házilag készült, a talpat néha ki is díszítették, ebbe illeszkedett a kenderrúd, a talpra fonás közben ráültek. Székesguzsaly: a köralakú széklap hároml5-20 cm-es lábra támaszkodik, ebbe erősödik a rúd, a széket a földre tették és rátéve az egyik lábat biztosították a szék rögzítését, házilag készült. Kerekesguzsaly: esztergált munka, vásárokon vették. 14 Fazekas L. 102-111. 15 Fazekas L. 13 - 15. 178
