Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 30/2. (2014)
Istoria culturii
Kökény esd... Orsó: esztergált munka, vásáron vagy házaló mesterek árulták. Riszálóorsó: nagyobb volt a fonóorsónál, két szál kenderfonal összesodrásánál használták, így készült a házi kötözőspárga. Orsótartó: házilag készült, a fonallal teli orsót helyezték bele, így a motollára való áttekerést egy személy is eltudta végezni. Motolla vagy tekerőbak: házilag készült, 50-100 cm hosszú háromlábú rúd, melyen egymáshoz viszonyítva keresztbe elhelyezkedő falapok forognak végeiken különböző formájú „levelekkel”, az orsóról erre tekerték a fonalat. Fonalvető: házilag készült, szövés előtt a felmenő szálak előkészítésére szolgált, mivel nagy formátumú volt, többnyire kint valami épület oldalán tartották Vetőcsap: a mestergerendához erősítették, ebben forgott a vető tengelye. Csüllő: a szövéshez szükséges beverő fonal matringja ezen tekerődött fel, két típusa volt, a ládás és a kerekes, mindkettő házilag készült. Kótics: 30 cm hosszú facső,a csüllő tengelyére helyezve erre tekerték a beverő fonalat. Szövőszék: kétféle volt használatban, a tótos és a magyaros, nem volt minden háznál, így sokan kölcsönözték. Borda: a szövőszék fontos része, melyet vásáron vagy házaló bordások árultak Nyüst: a szövőszék része, ennek szálai között futottak a felmenő fonalszálak. Cigányborda: a szomszédos falu (Csedreg) cigányai ujjnyi széles ruhaszárító kötelet szőttek vele, melyet a falvakban házalva árulták. VI. A lakás és a gazdaság egyéb eszközei, használati tárgyai Falióra: csak a módosabb házaknál volt. Faragott képráma: családi fényképet helyeztek a keretbe. Feszület: rézből vagy fából készült, az utóbbin fém korpusszal, vásári áru volt, a kaszlin tartották, elébe helyezték a vörös üvegű olajmécsest. Görbebot: csak az idősebbek otthonának tárgya, gúzsba kötve hajlították. Dohányvágó: a kést a kovács, a farészt házilag készítették. Citera: népi húros hangszer, falusi ezermesterek készítették, aki tudott játszani azoknak volt is citerája, ezen tanult az új nemzedék is a szülőtől, nagyszülőtől, szomszédtól, fonókban vagy nyári estéken a kispadon játszottak az összegyülteknek Gyalogszán: az erdőrejárók ezen hozták haza a tüzelőt, házilag készült. Faragószék: házi készítmény, szerszámnyeleket faragtak vele, csak az ezermesterkedőknek volt ilyen, ők másoknak is faragtak, többnyire ingyen. Kétnyelűkés: a faragószéken dolgoztak vele, kovácsolt munka. Patkányfogó: házi készítmény, ládaszerű, csapós ajtóval. Kerepelő: a gyümölcsösökben madarak ijesztésére szolgált, de gyerekek is játszottak vele, vásári áru volt. Palatábla: kisiskoláskorú gyerekes családok 20. század elei iskolai tárgya, törlésre rajta kis tengeriszivacs lógott. Faragott tolltartó: házilag a szülő készítette a gyermeknek. Tarisznya: házivászonból készült, iskolai felszerelést vittek benne a tanulók. A ruházat, a lakás nagyobb bútorai, a gazdaság nagyobb méretű szerszámai és a szekér nem képezte a tanulmány tárgyát, mivel a gyűjtemény ilyen vonatkozásokban nem teljes. Az oktatás múltjának terme Kökényesden az oktatást minden bizonnyal a reformáció hozta meg, a rávonatkozó dokumentumok a 17. század elejéig nyúlnak vissza, amikor is a tizedjegyzékek tanítókról is tesznek említést.16 A falu 1736-ban történt rekatolicizálásával a hitükhöz ragaszkodó reformátusok a tanítóval együtt Fertősalmásra költöztek, az okatatást a katolikus egyház veszi át.17 1849-ben, sőt már azt megelőzően a 16 Szabó 1.401 - 407. 17 A Római Katolikus Egyház házkönyve. 179
