Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 30/2. (2014)
Istoria culturii
Kökényesei... Uborkagyalu: favázba szorított egy vagy két éles lemez, vásárokon vették, zöldségfélét gyalultak vele. Káposztagyalu: az előbbihez hasonló, csak nagyobb méretű, (még az egy métert is elérték egyesek) vásárokon vették, nem volt minden háznál. Döngölő: káposzta berakáskor ezzel döngölték a hordóban a gyalult káposztát. Tölcsér: lopótökből készült, melyet a kertben termeszthettek, petróleumot öntöttek vele. Fémtárgyak: Vaslábas: háromlábú, hosszúnyelű edény, szabad tűzön használták, ételek melegítésére, a mezőre is vitték. Öntöttvas lábos: üzleti áru Öntöttvas fazék: üzleti áru, városokon szerezték be. III. A ruházat rendbetartásának eszközei Ezeket az eszközöket részben a lakásban, részben a melléképületekben tartották. Súlykoló: házilag fából faragott tárgy, ebben a faluban nem díszítették, mosáskor, szapuláskor a ruhát verték vele. Köves vasaló: rézből készült, belül üres, hátulról melegített lapos követ vagy öntöttvas betétet tettek bele, melyet a spórban előre feltűzesítettek. Szenes vasaló: felülről nyitható, belül üres, a spórból kivett izzó parázzsal tették munkaképessé, ez melegítette fel, ha a parázs hője lankadt lóbálva fokozták az izzást. Vasalótartó: három alacsonylábú, rácsos vasöntvény, munka közben ezen tartották a vasalót. Nyújtófa: 60-70cm hosszú,henger alakú, két végén a markolat számára elvékonyodó eszköz, melyre mángorlás céljából feltekerték a vászonneműt, faesztergán készült. Mángorló: házilag készítették vagy vásárokon vették, 70-80 cm hosszú, 20 cm széles, egyik oldalán hullámos, melyen a nyújtófára tekert vászonneműt hengergetve simították. Gubafésü: házilag készült vagy vásári termék, tenyér nagyságú, nyeles falapba két sor 8-10 cm hosszú, kissé hátrafelé hajló fémfogakat illesztettek, amint neve is mutatja a gubák fésülésére, szálainak lesimítására használták. Olló: a szomszéd faluban élő (Csedreg) cigányok készítették. Fakutya: alacsony, kétlábú, egyik oldalán „U ” alakban kivágott, a csizma lehúzására készült kis alkalmatosság, vásári áru, vagy házi készítmény volt. Asztali tükör: üzletben, vásárokon vették, ez egy vízszintes tengely körül elmozdítható, keretezett tükör. Vasárnap és ünnepnap, templomba indulás előtt vagy bálba készülve az asztalra téve csinosították magukat a lányok, asszonyok. A férfiak e mellett borotválkoztak. IV. A gazdálkodás eszközei Járom: kerékgyártó mesterek készítették a faluban, tehenek, ökrök szekérbe fogására szolgált, van kettős és egyes, az utóbbit a kollektív gazdaságok megalakulása után készítették, mikor már egy tehenet lehetett tartani. Huzatójárom: A kapásnövények ekézésénél használták, szélesebb volt, mint a szekérhez használt társa. Faeke: a falu ezermesterei vagy a kerékgyártók készítették, vasból csak az ekevas, a talp, a kormányvas, a lánc, a kerék ráfja volt, az eke egy taligához kapcsolódott. Kasza: pengéjét üzletben vették, a nyelet faragták vagy vásárokon vették. Csapó: a kaszára szerelték aratáskor, két típusa volt, az egyiket friss kökényből készítették kint a mezőn, egy drót képezte a húrt, a másiknak fogai voltak, a csapó a búzát egyirányba döntötte. Kaszakőtok: tehénszarvból házilag készült, egyeseket díszítettek is. Kötelestarisznya: házivászonból készült, hideg ennivalót vittek benne a mezőre, a gyerekek ilyennel jártak iskolába. Üllő: a kaszák élezésénél, kiverésénél használták, a vasrészt egy fatönkbe verték, ez támaszkodott a földre. Sarló: kis görbületű fémtárgy, főleg gaz szedésére használták, cigánymesterek készítették. Favilla: három típusát használták, melyek a gyűjteményben is megtalálhatók. — természetes villák: 2, 3 vagy 4 ágúak, házilag készültek, a nyers fát gúzsba kötötték száradni, 177
