Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 30/2. (2014)
Istoria culturii
Kökényesei... Kökényesd hagyományos anyagi kultúrájának áttekintése a helyi gyűjtemény tükrében11 1972-ben helyi mozgalmat indítottunk a faluban a még fellelhető nagyrészt használaton kívüli népi élet tárgyainak, szerszámainak összegyűjtésére. Ezen gyűjtemény tükrében próbálunk képet alkotni, mi is vette körül a falu emberét mindennapi életében.11 12 A tárgyi néprajz terme I. A lakások belső berendezése A bútorzatot vásári asztalosoktól vették vagy rendelésre készíttették, egyes darabjait faragták. Mivel a bútrok nagy méretűek, ezért hely szűke miatt nem lehetett mindent begyűjteni. De található: Karosláda: asztalos munka, mely az elsőház (utcára néző szoba) egyik fő bútordarabja, a helység utcára néző két ablaka alatt kapott helyet, ha a házat két család lakta, akkor a hátsóházban is volt karosláda, vagy, ha újabbat vettek a régit a hátsóházba tették. Kettős célt szolgált: ülőhely, elébe asztalt helyeztek, valamint benne ünnepi ruhaneműt, kelengyét, vászonneműt tartottak. Lányos házhoz ha citerával jött egy udvarló szívesen telepedett és játszott a karosládán, és figyelte, hogy rezonál-e a láda, ha a hangot felerősítette az azt jelentette a láda üres, vagy csak alig van benne valami, a lánynak kevés a kelengyéje, ide nemigen érdemes járni. Hátasszék : többnyire házilag készített fűrészelt vagy keményfából bárdolt 20-30 cm magas négylábú, hátas ülő alkalmatosság volt. Egy másik típusát is használták, ennek az ülő része málécsuhéból volt fonva. Ezt vásárokon szerezték be. Gyalogszék: házilag készült, három- vagy négylábú alacsony ülő alkalmatosság, téli belső munkáknál, pl. máléfejtésnél, spór melletti melegedésnél használták. Háta, karja nem volt. Tálas: asztalos munka, vagy ügyes ezermester készített ilyet, mely a konyhafalra akasztott bútordarab volt: tányérokat, fülesbögréket tartottak rajta. Fali fogas: házilag készült, a mindennapi ruhákat, kalapot tartották rajta. Bölcső: asztalos vagy házilag készült munka, a fiatal kisgyerekes családok mindennapi lakóhelységének elmaradhatatlan, de időleges bútra. Két negyed kör alakú lábon állt, így mozgatásra az egész bölcső ringott. A lakás tüzelő berendezései: Öntöttvas kályha: többnyire a módosabb családok az elsőház fűtésére használták. Városokon szerezték be. Csikóspór vagy platt: vásárokon vagy házaló csedregi cigányoktól vették. A szegényebb családok lakásainak fűtőberendezése volt, de a hátsóházban a módosabbak is ilyet használtak, mivel ezen főzni is lehetett, és a gazdálkodás során a ház körül keletkezett éghető hulladékokat (pl.kóróízék) is el lehetett benne égetni. Füstfogós kemence: vályog tüzelő berendezéseket a tárgyalt időszakban csak a pitvarban tartottak, a „házakból” már ezeket lebontották. A 70-es években már csak egyetlen egy ilyen tüzelő berendezés volt a faluban, de már azt sem használták II. A lakásban használatos tárgyak13 1. A lakás világítása: Petróleumlámpa: fali, álló és csüngő formája ismeretes, a díszesebb csüngőket a módosabbak az elsőházban a mennyezeten függesztve helyezték el, ahol a mindennapi élet folyt ott falit vagy egyszerű, a mestergerendára akasztott csüngő lámpát használtak. Mécses: vörös üvegből készült kis pohárka alakú, bele olajat és egy kanócot tettek, a kaszlin lévő szentkép vagy kereszt előtt tartották, alkalmanként meggyújtották. 2. A főzéshez, étkezéshez kapcsolódó tárgyak: Cserépedények: Vásárokon vagy a környező városok piacain, — mint Szatmárnémeti, Nagyszőllős, Beregszász, Huszt, a nagyobb községek mint Halmi, Csenger, Tiszaujlak, — szerezték be. Cserépfazék: 3-5 literes, főzésre használták. Rimaszombati fazék: 15-20 literes, a Felvidékről érkező, vándorló fazekasoktól származott, innen 11 Fazekas L. 72 - 76. 12 Vámszer G. 142 - 154. 13 Dr. Kós K. 16 - 35. 175
