Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 30/2. (2014)
Istoria culturii
Fazekas Loránd is kapta nevét. Nagyobb családi ünnepeken, lakodalmakban használták, már újonnan bedróthálóztatták a házaló drótostótokkal, sokszor szabadtűzön főztek benne, ezért a rárakódott koromtól feketék voltak. Tejescsupor: tejet tartottak vagy altattak benne, használat után sokan a vesszőkerítés kiemelkedő karójára tették ki szellőzni. Cserépszilke: 2-4 literes, főzésre, ételek tárolására használták, voltak akik lekvárt tartottak benne. Cserépszűrő: ezen szűrték le a főtt tésztát vagyis a haluskát, erre tették ki a mosott gyümölcsöt, hogy lecsepegjen, ezen passzírozták át a lekvár főzéskor a ciberét, hogy elváljon a magvától. Komaszilke: gyermekágyas fiatalasszonyoknak, betegeknek ételt vittek benne. Lábas: háromlábú, kétfülű, egyliteres edény, nyílt tűzön főztek benne, spóron csak melegítették benne az ételt. Cseréptál: ebben tették ki az ételt az asztalra Cseréptányér: főtt ételek fogyasztásánál használták. Cserépbögre vagy findzsa: vizet merítettek vele, vagy ittak belőle a lakásban lévő vizes vederből. Kiskancsó: szűkszájú, üvegalakú, 0,5-1 literes űrtartalmú edény, pálinkát vagy bort tettek benne az asztalra. Cserépkorsó: 4-5 literes , nagyszájú, kis fedője is volt, olajat esetleg vizet tartottak benne. Zörgőskorsó: fazekas termék, szűk szájú, füle csöves, melynek csecsén keresztül ittak belőle, benne egy kis golyó hangot adott, így könnyen megállapítható volt mennyi víz van benne, mivel minél kevesebb volt annál jobban zörgött, a mezőre vizet vittek benne. Fatárgyak: Egyesek vásári áruként kerültek a házhoz, másokat otthon faragták saját részükre vagy ajándékba. Gyúrótábla laskanyújtóval: haluska, kőtesek gyúrására, szakítására használták, asztalostól vagy vásárokon vették, volt akinak csak nyújtófája volt és az asztal tetejét használta tábla helyett. Vágótáblák: különböző méretekben, egy nagyobb méretűnek három oldalon 10 cm-es oldala is volt, ezen húst vagdaltak a tőltöttkáposztához, húsdarálót nem használtak. Fűszertartó: asztalos munka, 6-9-12 fiókos változatban, falon tartották, vásárokon vették. Sótartó: házilag készült, kocka alakú, fedeles vagy fedél nélküli, falra akasztható tárgy. Tányér- és csészetartó: falra szegezve a hátsóházban tartották, aztalos munka. Kanáltartó: 20-30 cm hosszú, egy vagy kétsoros, lyukas polcokkal, falra akasztva a spór közelében tartották, fém vagy fa evőeszközöket tartottak rajta, ez is házilag készült. Fakanál: különböző méretekben vásárokon árulták, ételek készítésénél, a nagyobbat az ételek kiszedésére használták, de a szegényebb réteg étkezett is vele, ahogy a fémkanál olcsóbb lett az étkezésből a fakanál kiszorult. Merőkanál: nagyméretű fa tárgy, főleg nagyobb családi ünnepeken, lakodalmakban használták, nem volt minden háznál, így szükség esetén kölcsönözték, vásárban szerezték be. Fatál: dézsások készítették, vásárokon szerezték be, elsősorban disznóölésnél használták. Tejszűrő: faoldalú, tölcséralakú, alól szitában záródó tárgy,fejés után a tej megszűrésére használták, vásárokon szitásoktól vették. Szita: vásári áru, különböző méretekben és sűrűségben (pl.legsűrűbb volt a fátyolszita) használták, kenyér vagy tésztagyúrás előtt a lisztet megszitálták, így javíthatták a liszt minőségét. Putina: a hegyvidékről érkező, szekeres dézsások árulták, különböző méretű fedeles faédények, írót, sót, lisztet, korpát tartottak benne. Küpülő: vásárokon vagy dézsásoktól szerezték be, vajat készítettek benne, nem volt minden háznál, ezért sokszor járta a sort. Dagasztóteknő: különböző méretekben vándor teknősök árulták vagy vásárokon vették, a kenyértészta, a kisebbeket a kalács készítésénél használták, a nagyobbakban télen a disznóhúst sózták. Szénvonó: a kemencéből ezzel húzták ki a hamut, házilag készült eszköz. Vetőlapát: ezzel vetették be és vették ki a kemencéből a kenyeret. Famozsár törővei: 40-70 cm magas, fatörője a mozsár mélységével arányos volt, egyesek oldala díszített, házilag faragott tárgy, só vagy tökmag törésére használták. Mivel ritkán volt rá szükség, ezért ez sem volt minden háznál, a meglévőket a körbe szomszédok elkölcsönözték. Fűszertörő: házilag készült vagy esztergályos munka, törője fa vagy beleülő folyami kő volt, borsot, paprikát törtek benne. 176
