Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 30/2. (2014)
Istoria culturii
Fazekas Loránd Kökényesd és népe A Túr-vidék a Tisza-síkság Romániához eső részének északnyugati szögletében, a Tisza-Szamos közén helyezkedik el.3 A Gutin-hegység kőháti vonulatából eredő Túr a kányaházi kapun keresztül elhagyva az Avasi-medencét, kilép az alföldre, s kb. 70 km síkvidéki út után Magyarország területén Sonkádnál, a régi mederből kiágazó csatornán (Ásott-Túr 11,5 km.) át Halábor (Ukrajna) faluval szemben ömlik a Tiszába.4 A Túr síkvidéki vízgyűjtője a folyó mentén 3-5 km szélességben sok helyen elhagyott folyómedrekkel tarkított, vizes, lapályos, áradásoktól zaklatott terület volt, melyet évszázados tölgyesek, mocsárerdők, égeresek, fűzesek borítottak. A falvak csak a folyótól távol eső, kiemelkedettebb területeken, az úgynevezett Túrháton tudtak megtelepedni, ahova az évi 3-4 torrenciális árhullám vize nem ért el. Ezen falvak sorában a jobboldali folyóháton helyezkedik el Kökényesd, az a falu, melynek 19. század végi 20. század elei anyagi kultúráját alkotó tárgykészletét, bútorzatát, népi eszköztárát vesszük vizsgálat alá. A falu első névszerinti említése a Váradi Regestrumban található, s 1274-ből származik amikor is a Káta nemzetségbeli Gábor fia Tamás, aki a szomszédos területeket birtokolta, királyi adományként ezen területeket is megkapta.5 Kökényesd ekkor még pár házból álló igen kis település volt. Az idők folyamán ezek köré sorakoztak fel az újabb családi tűzhelyek, melyeket az első jobbágyok leszármazottai építettek. Az évszázadok során a Káta birtok darabokra hull.6 Az 1574-es dica jegyzékek már 9 birtokost említenek, valamint 17 adófizető egész jobbágyportát, 9 félportát, 2 bírót, 25 adót nem fizető szegényt. A XVII. század folyamán a nagybirtokok tovább darabolódtak.7 A területet birtokba tartó Káta nemzetségből származó Surányi családnak magvaszakadt és leányági örökösödési alapon egy szintén túrháti faluból —Adorjánból— a Ráthonyiak kerülnek Kökényesdre, akik 1743-ban mint középbirtokosok szerepelnek.8 Ugyancsak a XVII. században az Ugocsa szerte nagy földbirtokokkal rendelkező Perényiek Kökényesden is birtokokat szereztek.9 10 A lakosság XVIII, századvégi XIX. századi gyorsütemű szaporodása és a különböző országos rendeletek a népesség további elszegényedéséhez vezettek. így a leszármazottak örökösödés útján egyre keskenyebb szalagtelkeket kaptak. Ezek a történelmi és társadalmi viszonyokbeli változások, valamint a táj természeti adottsága határozta meg a falu népének életberendezkedését, és az őket körülvevő tárgyi világot. Kökényesd népessége nagyrészt, mint jobbágyleszármazott még a századelőn is szegény sorsú, szinte mindent önmaga teremtő, feudális szokásokat hordozó gazdálkodási módot folytató, sokgyerekes paraszti családban élt. Mindennapi életfeltételeinek megteremtéséhez az anyagokat a táj szolgáltatta. A fa, szalma, gyékény, kender, az agyag volt az amit a táj nyújtani tudott. Ezekből épültek a házak, készültek a bútorok, szerszámok, szekerek, a ruházat. Mindazok az anyagi javak melyeket máshonnan kellett beszerezni, csak igen szűkösen jutottak a családok számára. így a vásárokon szerezték be a cserépedényeket, vas és bőrszerszámokat, egyes ruházati darabokat és lábbeliket. Vándor dézsások faedényeket, a bordások a szövésnél nélkülözhetetlen bordákat kínálták a falunak. A helyi kovácsok, kerékgyártók szekereket, különböző fa és vas tárgyakat, szerszámokat készítettek A húszas évektől egyre nagyobb teret hódítottak az ipari termékek, mint a ruhaanyagok, üveg és porcelán tárgyak, mezőgazdasági kisgépek, fémtárgyak. Tekintsünk bele a közép paraszti sorból származó Szócska Mária 1882-ben íródott hozománylevelébe, mely szintén képet nyújt, hogy mit is vitt egy ilyen lány az új tűzhelyre:10 „Két sárga fa nyoszolya, egy sárga fenyőasztal, egy barna fenyődeszkából készült almárium, egy barna pulitirozott háromfiókos kaszli, két sárga szék, hat párna, két dunna, egy takaró, egy szappanyozó tekenő, egy dagasztó tekenő, sziták, számlálhatatlan főzőedények és eszközök.” Ezek körülbelül egy helység berendezésére és a mindennapi élet megkezdéséhez való legszükségesebb tárgyak. így indult egy fiatal pár az életnek. A fiatalok, mivel a házassággal gazdaságilag még nem váltak le a szülőkről, egy házban laktak, közösen gazdálkodtak, így a földműveléshez a fiataloknak még nem volt szüksége külön munkaeszközre. 3 Fazekas L. 2 - 3. 4 Lászlóffy W. 183-274 5 SuciuC. 57. 6 Szabó I. 88. 7 Uo. 138. 8 Uo. 187. 9 Uo.308. 10 A Kökényesek Görög Katolikus Egyház irattára 1882. 174
