Porumbăcean, Claudiu et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 30/2. (2014)
Istoria culturii
KÖKÉNYESD A KÉTARCÚ FALUMÚZEUM FAZEKAS Loránd Keywords: material culture, local museum, etnography, history of rural education Abstract: In 1878, the Roman Catholic Community built a new building for the religious school, which included a classroom and an apartment for the teacher. This building was nationalized in 1948 and converted into a school. The school functioned until 2008, when the building was returned to the Catholic Church. This offered us the opportunity to arrange two rooms into a museum with two sections: ethnography and education. The ethnographic collection comprising about 350 objects gathered starting with 1972. Parallel with the furnishing of the ethnographic exhibition, the other room was organized as an educational museum, containing furniture, didactic old and unused materials, school records of the interwar period, World War Two period and up to 1990. The present article contains the description of the objects and their utilization. Keywords: cultură materială, muzeu local, profil etnografic, istoria învăţământului sătesc Резюме: В 1878 році римо-католицька громада села побудувала нове приміщення для конфесійної школі, яке складалося з одного класу і квартири для сім’ї вчителя - кантора. Ця будівля була націоналізована в 1948 році і, в той же час, квартира була перетворена в клас. Так працювала школа до 2008 року, коли будівля була повернута католицькій церкві. Це дало можливість в двох кімнатах облаштувати музей з двома профілями: етнографічний та історична освіта. Близько 350 штук етнографічних предметів були зібрані починаючи з 1972 року. Паралельно з облаштуванням етнографічного залу народилася ідея, щоб у другій кімнаті зібрати меблі, старі і невживані предмети, шкільні документи міжвоєнного періоду, періоду світових війн, до 1990 року. Стаття містить короткий інвентар, опис предметів та їх використання в повсякденному житті. * * * A kökényesdi római katolikus közösség 1878-ban egy új egytantermes kántortanítói lakással ellátott iskolát épített a római katolikus családok gyermekei számára,1 de ez nem azt jelentette, hogy más felekezetűeket nem fogadtak be, így a zsidó gyerekek nagy része is a katolikus iskolába járt.1 2 Az épületet az 1948-as tanügyi reformkor államosították, és a lakásrészt pedig osztályteremmé alakították. Építésétől eltelt több mint 130 év alatt mindvégig az oktatást szolgálta, amikor is az 1990-es restitúciós törvény alapján az egyház visszaigényelte, és így 2008-ban a tanügy kiürítette az épületet. Ekkor jött a gondolat, hogy a 70-es években gyűjtött tárgyi néprajzi anyagot, mely először a kultúrotthonban volt kiállítva, majd a polgármesteri hivatal egyik raktárába kerülve porosodik, ebbe az épületbe, mint a falu legrégibb építményébe — a templomokat nem tekintve — lehetne elhelyezni. Az egyháztanács jóváhagyását követően megkezdődött az épület birtokba vétele, belső tatarozása, a tárgyak átszállítása. Időközben vetődött fel az az ötlet, hogy a régi oktatást is érdemes lenne bemutatni, hiszen számos használaton kívüli tárgyi emléke van az iskolának. így lett kétarcú ez a helyi gyűjtemény. Egyik teremben a népi élet, a másikban az oktatás múltja került bemutatásra. Az alábbiakban erről szeretnénk képet nyújtani. 1 História Domus, a Római Katolikus Egyház házkönyve. 2 A római katolikus iskola anyakönyvei 1888-1944. Satu Mare - Studii şi Comunicări, nr. XXX/II, 2014, p. 173-180
