Marta, Liviu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria arheologie 29/1. (2013)
Gergely Bóka: Településtörténeti változások a Körös vidéken a késő bronzkorban és a vaskorban II. Paleoökológiai elemzés. Talajtípusok és településrendszer
Bóka Gergely hierarchikus szintekre tagolódó kapcsolatrendszerrel összefonódó településrendszerek. T elepülésrendszer alatt egy adott földrajzi területegység (régió) valamennyi településnek összefüggő rendszerét értjük. A településrendszerek lehetnek sűrű és ritka rendszerek (településsűrűség), melyek kialakulását természeti és történelmi, valamint gazdasági okok magyarázhatják39. A települések helyszíneinek kiválasztását, a településhálózat létrejöttét és fejlődését az alkalmazott létfenntartási stratégiának megfelelő természeti erőforrások hozzáférése és a társadalmi szerveződés sajátosságai határozzák meg legfőképpen40. A kutatási területen belül régészeti terepbejárásokkal (MRT 6; 8; 10; Gyulai járás) azonosított a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adatbázisában rögzített összes régészeti lelőhely sűrűsödési eloszlása olyan frekventált területeket jelöl ki, amelyek megtelepedési körülményei évezredeken keresztül alkalmasak voltak az egyes kultúrák népessége és különböző etnikumok számára (10. kép). A vizsgált időszakban (Kr. e. 1200-0) három - több száz évig tartó - periódust lehet élesen elválasztani: a Gáva-kultúra (Kr. e. 1200-900), a Vekerzug-kultúra (Kr. e. 700-400) és a La-Téne-kultúra (Kr. e. 400-0) időszakát. A települések térbeli eloszlásai azonban több évszázados időszakokat reprezentálnak - hasonlóan, mint a késő neolitikum és kora rézkori periódusokban -, amelyeken belül az egyes adott időszakban létezett települések elkülönítése a rendelkezésre álló terepbejárási adatok felhasználásával kivitelezhetetlen41. Nem valószínű, hogy a települések ismert térbeli rendszere az adott teljes vizsgált időszakra és területre nézve érvényes, változatlan társadalmi csoportviszonyokat reprezentál42. A terepbejárások során azonosított települések között fokozatokat, különbségeket lehet tenni elsősorban méret és az előkerült leletanyag intenzitása és sokfélesége alapján. Az MRT kutatások által azonosított települések leírásából nem lehet elkülöníteni a több korszakú lelőhelyek kultúránként szétválasztott belső határait, territóriumait. Kizárólag újabb felszíni kutatásokkal tudjuk méret alapján kategorizálni azokat. A települések magas száma miatt (1245 db) azonban más módszerrel kell különbségeket tennünk a lelőhelyek között ekkora mintavétel esetében. A települések - bármilyen korszakról is legyen szó - nem egységesek. Léteztek központi, nagy kiterjedésű valamilyen táj vagy környezeti erőforrás előnyeit nagyobb mértékben ki/felhasználó települések, erődített, sáncokkal védett lelőhelyek, tellek, egyszerű kisebb-nagyobb faluszerű síktelepek és kicsi, néhány objektumból álló tanya vagy szállás jellegű lakóhelyek stb. A rurális településeket három kategóriába lehetett sorolni a területükön előkerült régészeti leletanyag intenzitása, azaz mennyisége és változatossága alapján. Gyenge intenzitású település az, amely határain belül kevés (4-5 db), de biztosan az adott kultúrához köthető régészeti leletanyag került elő; közepes intenzitású településnek számít az, amely területén közepes mennyiségű több típusba sorolható leletanyagot tartalmaz; jelentős intenzitású lakóhely az, amely területén nagy mennyiségű, változatos, több típus variációit is felmutató régészeti leletanyag gyűjthető. Ezek természetes főleg kerámiatöredékek. A növekvő intenzitási kategóriákhoz nem rendelhetünk értelemszerűen egyre nagyobb területi kiterjedéseket, de a fokozatosság elve alapján valamint a terepi vizsgálatok eredményei szerint (Vésztő 53. lh., Doboz 30. lh., Telekgerendás 154. lh., Füzesgyarmat 47. lh.) valószínűsíthető az. A gyenge intenzitású telepeket tanya illetve szállás jellegű, a közepes intenzitásúakat kisebb falvakkal, míg a jelentős intenzitásúakat nagyobb falvakkal, központi lakóhelyekkel azonosíthatjuk. A késő bronzkor második felétől a vaskor végéig terjedő időszakban a települések intenzitása számottevően megváltozott. A jelentős intenzitású települések száma folyamatosan csökkent (Gáva-kultúra: 10,9 %, V ekerzug-kultúra 4,9 %, La-Téne-kultúra 1,5 % az adott kultúra összes településéhez viszonyítva) hasonlóan a közepes intenzitású telepekhez (Gáva-kultúra: 46,2 %, Vekerzug-kultúra: 29,3 %, La-Téne-kultúra: 22 %) (5. kép). A gyenge intenzitású települések száma viszont jelentős mértékben növekedett (Gáva-kultúra: 42,8 %, Vekerzug-kultúra 65,7 %, La-Téne-kultúra: 76,4 %) (5. kép). Ügy tűnik, hogy az időben előre haladva egyre kevesebb település töltött be központi vezető funkciót a településrendszeren belül. Bizonyos fajta centralizáció indult el a középső vaskorban (településtömbök, 28 db) (16. kép), amely tovább élesedett és két központi jellegű településtömbben teljesedett ki a késő vaskorban (17. kép). Úgy tűnik, hogy az (egyre kevesebb számú) nagyobb központi szerepet betöltő falvak (tömbök) mellett a jóval kisebb tanya vagy szállás jellegű lakóhelyek váltak a településrendszer alapjává (5. kép). Ez a folyamat a társadalom differenciálódását, a heterarchikus modellből a hierarchikus település 39Szűcsné/Szűcs 2007, 96. 40 Gyucha/Parkinson 2008, 83. 41 Gyucha/Parkinson 2008, 83. 42 Gyucha/Parkinson 2008, 83. 276
