Marta, Liviu (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria arheologie 29/1. (2013)
Gergely Bóka: Településtörténeti változások a Körös vidéken a késő bronzkorban és a vaskorban II. Paleoökológiai elemzés. Talajtípusok és településrendszer
struktúra felé elmozdulást és egy új gazdasági modellt engednek meg feltételezni. Amelynek alapja a „terra incognita” a marginális zónák (löszhátság) benépesítése valamint az ott található termékeny, a szántóföldi művelésre és a legeltető állattartásra is kiválóan alkalmas földterületek gazdasági és társadalmi hasznosulása. A hátságon megjelenő tanyaszerű településekkel kisebb kockázatott vállalt az adott társadalom. A nagyobb legelő- valamint a szántóföldi művelésbe bevont földterületek birtoklása, elérhetősége és gondozása könnyebb volt a mozgékonyabb szezonális szállás települések létrehozásával. Mindhárom periódusban különböző települési struktúrát lehet azonosítani a Körös-vidék és a Maros-hátság területén. A települések - az előző korszakokhoz viszonyított43 - sűrűsége és magas száma miatt nehéz azonosítani azokat a településtömböket, településszerkezeti egységeket, amelyek a településhálózat szerves alkotórészeit képezték. A lehetséges településszerkezeti egységek azonosításának megkönnyítése miatt 2*2 km-es felosztású négyzethálós koordinátarendszert vetítettem a kutatási terület egészére (11. kép). A koordináta rendszer (2*2 km-es) egységeiben található települések számának változásai alapján sűrűsödési gócokat, tömböket, egységeket lehetett azonosítani (12, 13, 14. kép). Településszerkezetek (vagy településhálózatok) esetében beszélhetünk lineáris és tömbös szerkezetekről, amelyek fölvehetnek szabályos és szabálytalan formákat is. A szabályos településrendszerek nagyon ritkák és nehezen azonosíthatók. A tömbös településszerkezeteken belül megkülönböztethető szabálytalan, szabályos és egy ún. lineáris-tömbös forma, a lineárison belül pedig szintén egy szabálytalan, egy szabályos és egy tömbös-lineáris változat (18. kép)44. A vizsgálatok szerint a fentebb felsorolt településszerkezeti típusok között megtalálható mind a Gáva-, mind a Vekerzug-, mind pedig a La-Téne-kultúra jellemző településrendszere. A Gáva-kultúra településszerkezetét a szabálytalan lineáris, a Vekerzug-kultúra a szabálytalan tömbös és a La-Téne-kultúra a lineáris-tömbös formával lehet azonosítani (18. kép). A Gáva-kultúra fő megtelepedési területe - az előző korszakokhoz hasonlóan - a Körös-vidék volt. A Maros-hátság másodlagos települési zónának tekinthető. A településsűrűségi adatok kisebb helyi települési tömböket jeleznek, de az egész régióra általánosan vonatkoztatható településrendszer fő jellemzője az, hogy a lakóhelyek a holocén során aktív nagyobb vízfolyások (folyók, erek) mentén lineárisan helyezkednek el (15. kép). A települések hasonló rendszerben jelennek meg Hódmezővásárhely környékén is a Kenyere-, a Kakasszék- és a Tére-ér mentén45. Összesen 9 db lineáris településszerkezeti egységet tudunk elkülöníteni az alábbi vízfolyások mentén: I. Hármas-Körös, II. Kettős-Körös, III. Fehér-Körös, IV. Fekete-Körös, Fekete-, Gyepes-ér, V. Fás-ér, VI. Köles-ér, VII. Sebes-Körös, VIII/1, VIII/2. Óberettyó, IX. Kondoros-völgy (15. kép). I. A Hármas-Körös nagy amplitúdójú meanderei mentén található települések csoportja. II. A Kettős-Körös és részben a Hármas-Körös a Sebes-Körös befolyásától tartó rövidebb Településtörténeti változások a Körös-vidéken a késő bronzkorban és a vaskorban II... 43 Duffy 2008; Gyucha/Parkinson 2008. 44 Roberts 1996, 20, figure 2.1. 45 A Gáva-kultúrához tartozó alföldi települések betelepültségük sűrűsége alapján két csoportra osztották korábban: szórt szerkezetű települések és zárt szerkezetű, intenzív települések csoportjára (V. Szabó 2004, 142). A szórt szerkezetű települések esetében (Polgár M3/1., Polgár M3/29., Gyoma 133., Csongrád-Sertéstelep) a települési egységek (lakókörzetek) szórtan helyezkednek el egymástól 100-200 méterre. Az intenzív településekre (Poroszló-Aponhát, Íiaks-Temetőpart, Nagykálló, Prügy) az egymás közelébe épített, azonos irányba tájolt lakóházak és sűrű régészeti jelenségek a jellemzőek. Méret alapján három kategóriát állítottak föl: 1. nagy alapterületű, sűrűn betelepült, nagy mennyiségű leletanyagot tartalmazó lelőhelyek, 2. háromnál több települési egységből álló, szórt szerkezetű telepek, és 3. egy-három települési egységet vagy kisebb telepfoltot tartalmazó lelőhelyek (V. Szabó 2004, 142). A települések méretkülönbségei azonban nem feltétlenül tükröznek szociális hierarchiát. Gyakran kerülnek elő bronzkincsek a szegényesebb felszíni kerámianyaggal jellemezhető késő bronzkori települések zónájában is (V. Szabó 2011, 105). A Hódmezővásárhely környéki településhálózatra a különböző méretű települések a jellemzőek. Az intenzív telepek a Tisza és a nagyobb vízjárások mentén az ártér gazdag vegetációjú zónájában sorakoznak ellenben a szegényesebb vízháztartású zónákban kisebb szállások, tanyák meglétével számolhatunk. A késő bronzkori Tisza vidék településhálózata egy egyszerűen leírható hierarchikus struktúránál jóval összetettebb lehetett. Inkább heterarchikus kapcsolatrendszerként értelmezhető. Elvétve fordulnak elő a baksihoz hasonló sűrűn lakott települések gyakoribbak a nagyobb falvak és a környezetükben létezett kisebb tanyák. A löszhátságon hiányzik a két legnagyobb méretkategória inkább kisméretű, rövid ideig lakott telepek sorakoznak az erek mentén, amelyek a nagyállattartó közösségek szállásai lehettek. A baksi és szentes környéki HaA-HaBl korszakra datált települések társadalmi szerveződése: a vezető famíliák 10-15 km sugarú körökből álló territóriumokat birtokoltak. A térségen kis főnökségek vagy klánok vezetőrétege egy széles, egyenrangú további hierarchiába nem rendeződő réteget alkottak és különböző település típusok és ökológiai zónákban találkozhatunk velük. Az egyes területeken belül nincs nyoma a fölöttes politikai hatalomnak (V. Szabó 2011, 107). 277
