Virag, Paula et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 28/2. (2012)
Istorie
Dancu Pál Időközben a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) Levéltárában rábukkantam a következő tanúvallomásra amit, az 1913. június 29-én született Bergmann Pál fényképész, (Budapest, Pannónia u. 44. szám alatti lakos) adott: „1944 áprilisában vonultam be Vácra, ahol mint gépkocsivezetői igazolvánnyal rendelkezőt, beosztottak a gépkocsizó századba. A század Vácott végzett rakodómunkát. Tisztikarunk rendes volt. Innen szeptemberben 70 embert bevezényeltek Pestre a 101/33 légó- századhoz és így kerültem én is ide. Századparancsnokunk egy vitéz Gálffy nevű szatmárnémeti tanár volt, aki minden dicséretet megérdemel. Csakhamar Csornádra vittek bennünket. Ekkor századparancsnokunk javaslatára élelmünket átadtuk az ott átvonuló zsidó nőknek, akik nagyon megviselt állapotban voltak. Századunk orvosát pedig átküldte a női munkaszolgálatosokhoz orvosi segély részesítésére. Csornádról visszakerültünk Pestre, itt Gállfy javaslatára mindenki megszerezte a svájci védlevelet, de közben a századnak egy részét, melynek nem volt védlevele, kénytelen volt útnak indítani Hegyeshalomra, de negyed napra ezeket is visszahozta, mert a védlevél utolérte őket. Ekkor mint védett század rakodómunkát végeztünk a Duna parton, itt értesültünk arról, hogy a részleg kapott egy azonnali visszatérési parancsot a körletbe. Ekkor átszöktünk a mellettünk lévő öreg munkaszolgálatosokból álló csoportba, mely az SS- Sonderkommando részére dolgozott. Itt voltunk 30-an. A Royal szállóban laktunk, amíg dolgoztunk nagyszerű dolgunk volt a németeknél, azonban november 28-án a Honvédelmi Minisztérium parancsára átadtak bennünket az Albrecht laktanyába. Kb. 8 napos vonatút után, — 73 -an voltunk egy vagonban — kiértünk Sachsenhausenbe.”7 Pesten a Benczúr utcai körletben voltak. Itt összevonták egy légoltalmi MUSZ századdal. A Benczúr utcai körletben számos csillagos házat élelmezett, ezért vitték a Számonkérő Szék elé a nyilasok. De ezt nem áll módomban dokumentálni.8 A csatolt DEGOB-vallomásokban a 110/67 MUSZ tagjai arról is vallanak, hogy ellátta, akiket tudott. Szintén a DEGOB Levéltárában találtam meg az 1912. június 10-én született Fischer Ferenc drogista, Budapest, Váci u. 12. szám alatti lakos vallomását. Schutzpass-okkal, illetve a Halálmenet után ment és még abból is hozott vissza századja tagjaiból: “M. év V. 20.-án vonultam be kötelező munkaszolgálatra Vácra, ahol kiválogatták azokat, akiknek hajtási igazolványuk volt, és én mint ilyen voltam Vácon IX. 5-ig. Ezután felkerültünk Pestre, ahol a Bencúr-utcai 110/67-es légó századhoz osztottak be. A keret közül Erdős Albert őrmester, nagyon kegyedenül bánt velünk, kifosztott teljesen, elvéve értéktárgyainkat verések között és taposott rajtunk. Budapesten a Ferihegyen dolgoztunk a repülőtéren és egyik nap megszállták az épületet, ahol dolgoztunk a magyar katonaság, senki sem hagyhatta el az épületet, de ennek dacára sikerült soknak kiszöknie. Bennünket elvittek Mosonmagyaróvárra. Itt sikerült hosszú utánjárás után megszereznünk a svájci védlevelet és ennek folytán visszajöttünk Pestre. Pesten tartózkodtunk pár napig, ekkor ismét megjelentek és elvittek bennünket az Albrecht-laktanyába, innen tovább indultunk a Dunántúlra, Németország felé. Én megszöktem és még Pesten a laktanyában, indulásunk előtt elbújtam, a háztetőn töltve az éjszakát, azonban másnap kimentem a Duna partra és jelentkeztem ott a dolgozószázadnál, attól tartva, hogy a nyilasok elfognak és agyonlőnek. A század fel is vett /Hollán utcai/ és Szél hadapród megakadályozta, hogy hazamenjek, ugyanezt tette Fischer József főhadnagy is és kivittek harmadik nap a Józsefvárosi p.u.-ra, ahonnan ötszöri szökési kísérletem dacára sem sikerült megszöknöm. A magyar csendőrök 80-ad magammal bezsúfoltak csukott marhavagonokba, 3 napig utaztunk rettenetes kínok között. Nagy összeget vettek fel a csendőrök tőlünk azért, hogy a szükségeltünket elvégezhessük útközben, a pénzt felvették, de kiszállni nem engedtek senkit. Hegyeshalomnál adtak át a német alakulatoknak. Cca. 4 napi utazás után érkeztünk meg Engerauba, ahol 300-an laktunk egy istállóban, tisztálkodásra mód nem volt, rettenetesen éheztünk, úgy hogy 300 ember közül csupán 6-an maradtunk meg. A többi részben megfagyott, részben éhen pusztult. A bánásmód a legkegyetlenebb volt, ütöttek-vertek állandóan. Innen elvittek bennünket 22 km-re Deutschaltenburgba. Az útközben legyengülteket agyonlőtték, a megmaradt pár ezer embert pedig 5 schleppbe bezsúfolva, vittek Mauthausen felé.”9 Az 1944. július 20-án megjelent 31. sz. Honvédségi Közlönyben megtaláltam Gálffy személyi adatait. Ezek szerint 1900-ban született Szentegyházasfaluban, helyesbített ranglapja 1942.1.1.10 Portik Sándor szentegyházi római katolikus plébános, kérésemre elküldte az ottani keresztelési kivonatot, ami igazolja Gálffy adatait a Honvédelmi Közlönyből. Ezek szerint Gálffy 1900. szeptember 8-án született és október 7 http://degob.hu/index.php?showjk=3074. 8 http://www.tm-it.co.il/avodat-kfiya/show item,asp?levelld=65094. 9 http;//degpb,hu/mdex,php?show)k=3151. 10 http;//www,hungarianarmedforces.cQm/kozk>ny/1944/6/62jpg. 64
