Virag, Paula et al. (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 28/2. (2012)
Istorie
18-án keresztelték. Apja Gálffy Ádám unitárius, anyja Gál Ilona római katolikus vallású volt.11 Ezek után Szakály Sándor hadtörténész segítségét kértem Gállfy tevékenységének elismertetésében. Szakály Sándor professzor úr kérésére Számvéber Norbert utánanézett Gálffy Károly Kálmán katonai szolgálatának. Nevezett személy valóban tartalékos tiszt volt. Szerencsére van személyi okmánygyűjtője a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárban. Gálffy Károly 1945 előtti szolgálati dokumentumai sajnos nem maradtak fenn. Egy 1949. március 16-án kelt és nevezett által saját kezűleg aláírt „életleírás” szerint az első világháborúban a cs. és kir. 82. gyalogezredben teljesített katonai szolgálatot. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után harctérre került, majd román hadifogságban töltött öt hónapot. 1919. június 14-én tért haza. Ezután csak 1938. október 10-én hívták be ismét fegyvergyakorlatra az 5. bevonulási központhoz. 1939. január 31-én ismét leszerelték. 1939. augusztus 30. és 1940. január 31. újból behívták az 5. bevonulási központhoz. 1940. szeptember 9.-től 1940. december 27.-ig az erdélyi bevonulásban vett részt, illetve Eszak- Erdélyben állomásozott. 1942. március 20. és 1942. április 8. között a 3. repülőtér-építő század állományában szolgált. 1942. június 30-tól segédtiszti beosztásba helyezték, majd 1942 szeptemberében Gödöllőn egy légvédelmi géppuskás-század parancsnoka lett. Ezután a gödöllői „parancsnokságon” (valószínűleg a 9. bevonulási központban) beosztott tiszt, majd 1943. január végétől a háború végéig hadigondozó tiszt volt a gödöllői járásban. 1943. május 1-jével, 1943. januári 1-jei ranggal tartalékos főhadnaggyá léptették elő. 1945. március 4.-től - 1947. október 4.-ig szovjet hadifogságban volt. Az okmánygyűjtő tartalmát áttanulmányozva Számvéber Norbert egyetlen arra utaló adatot sem talált, hogy a nevezett személy bármikor parancsnoka lett volna a 110/67. közérdekű munkaszolgálatos századnak. Ez a század egyébként Nagybányán került felállításra.11 12 Nem kizárt, hogy Gálffy nem akart utalni munkaszolgálatos századparancsnoki beosztására, mert 1949. februárjában beindult a sztálini zsidóellenes és cionistaellenes kurzus és megkezdődtek a Keleti Blokkban a zsidó vezetők elleni perek. Nem volt „ajánlatos" a Budapesti Zsidó Tanáccsal, illetve a svájci képviselettel tartott korábbi, 1944-es kapcsolatot emlegetni. Elküldtem Yad Vashem Intézetnek Jeruzsálembe a Gálffy Kálmánra vonatkozó tanúvallomásokat, illetve az idézett, 1946-ban megjelent újságcikket. A jeruzsálemi Yad Vashem Intézettel folytatott levelezés nyomán kiderült, hogy mivel a Gálffyra vonatkozó vallomások nem élő személyektől származnak, az ottani eljárási szabályok nem teszik lehetővé elismerését, a Népek Igazaként való. Embermentő tevékenysége azonban tiszteletet érdemel. Bibliográfia Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattára, Budapest. Szentegyháza Római Katolikus Plébánia Irattára, Szatmárnémeti. Bencze György, Szabaduló börtön, Budapest, 1945. Csapody Tamás, Bori munkaszolgálatosok, 2012. György István, Fegyvertelenül a tűfonalban. Budapest 1945. Kamii Emánuel, Erdélyi sárga karszalagosok, Szatmárnémeti, 2004. Por Dezső — Zsadányi Oszkár, Te vagy a tanú! Ukrajnától Auschwitziig, Budapest 1947. Bárót Endre, Rabszolgák voltunk. Napló 1942-43, Budapest 1948. Szita Szabolcs, Halálerőd: a munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez, 1944-1945, 1989. Szita Szabolcs, Összesítés a munkaszolgálatos alakulatok hadrendi számáról, mozgásáról, állomáshelyeiről (1944-1945), 1996. Tibori Szabó Zoltán, Árnyékos oldal, Kolozsvár, 2007. Vajda Zoltán József, A lapátos hadsereg. Egy munkaszolgálatos élete a nyilas és német rémuralmon át az orosz felszabadításig, Kispest, 1945. Zsadányi Oszkár, Mindenki szolgája. Följegyzések az oroszországi és ukrajnai munkaszolgálatosok kálváriájáról, Budapest 1945. Gálffy Kálmán-egy elfeledett embermentő a Vészkorszakban 11 Szentegyháza, Római Katolikus Plébánia, Tom. VIII, pag. 59, Nr. 88. 12 Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattára. Okmánygyűjtő száma: 22675. 65
