Virag, Paula (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări. Seria istorie-etnografie-artă 27/2. (2011)
B. Etnografie
A nagykárolyi fésűsmesterség története. Szerszámok, munkafolyamatok és termékek ismertetése felerősítéshez a tengelyméretnek megfelelő furattal készültek. A műveletet köszörülésnek nevezték (30-as kép). A hegyezést és a párkány kivölgy elését forgó fakorongok erre a célra kiesztergált és finom szemcséjű csiszolóporral bevont palástjain végezték. A szerszámok nevei: hegyezőkorong és díszítőkorong. (A 31. képen van bemutatva a fésű fogainak a hegyezése forgó hegyező korongon.) A kaparást a fésű felületeinek csiszolásával helyettesítették. A csiszolást forgó rongykorongon végezték, aminek csiszolókorong volt a neve. A csiszolandó fésűt előzőleg bemártották finom téglaporból vízzel készített iszapba. Az iszappal bevont fésű felületét hozzányomták a forgó rongykoronghoz, így finomra csiszolták a felületeket (32-es kép). Ezt a műveletet addig ismételték, ameddig karcmentes tompa fényű felületet kapott a szaru. A téglaporból készült iszapot erre a célra készített, a csiszoló korong alatt elhelyezett faládában tárolták. A láda úgy volt elkészítve, hogy felfogta a forgó csiszolókorong által széjjel szórt iszapot is. A kézi fényezést a gépi fényezés váltotta fel. A fényezést forgó pamutkorongra (fényezőkorong) felhordott, finom fényezőpaszta használatával végezték, ameddig tetszetős, fényes felületet kaptak (33-as kép). A fésűs műhely egy másik gépi eszköze a fogvágógép volt. Mint már említettem, az édesapám az 1930-as évek második felében megtervezte és megvalósította a fésűfogvágó gépet. Egyes vasesztergályos munka kivételével, amit szakműhelyben rendelt meg, a többi összes alkatrészeket sajátmaga készítette el, és összeszerelte az ócskavas telepen vásárolt öntöttvas vázra. Összehasonlítva az akkor Budapesten gyártott fésűfogvágó géppel, ez teljesen más elven működött, egyszerűbb, könnyebb volt a kezelése és lényegesen kevesebbe került (az elkészítése, a gyári gép árának csak a 10 %-ba került!). Az ezzel készített fogak minősége semmivel sem különbözött a gyárban készült fogvágógép termékeitől, sőt ennek a termelékenysége, egyszerűbb kezelhetősége miatt, nagyobb volt. A kézi megmunkáláshoz viszonyítva, általában, egy tizedére csökkentette a fogvágás idejét. Ezt a típusú fogvágógépeket használtak a később megalakult szövetkezetben is (34-es kép). A szövetkezetben már gyári munkamegosztásban dolgoztak, az egyes műveleteket az arra betanított munkások végezték, akik nem ismerték a fésűkészítés egészét. A fogak kialakítását (ami a fésű fogai közötti hézagok kivágását jelentette) tengelyre szerelt körfűrésszel végezték. A körfűrész vastagsága határozta meg a fésűfogak közötti távolságot. A vastagabb fűrészplatt esetében ritkábbak voltak a fogak, még vékonyabb fürészplatt esetében sűrűbben voltak a fogak. Minden fésűtípusnak külön tengelyre szerelt fűrészt csináltak, amit gépen a fésű típusa szerint cseréltek. A tengely két acélcsúcs (kimer) között forgott. (Szükség esetén a tengely cseréjét gyorsan és egyszerűen el lehetett végezni.) A fűrész tengelyét közvetett meghajtással, lapos bőrszíjas erőátvitellel, villanymotor forgatta. A fésű anyaga egy befogófejbe volt rögzítve, ami a fűrész tengelyének a síkjához képest több féle mozgást végezhetett: > A fogvágásra befogott anyag a működtető fogantyú (nyél) segítségével mozgatható volt, 0 és 70 fokos körív mentén, az említett síkhoz képest. Gyakorlatilag a nyelet jobb kézbe fogva lefele, illetve felfele mozgatták. A fésű lapjához képest a forgó fűrész merőlegesen helyezkedett el. Bevágásnál a kézben tartott nyelet felemelve, az anyagot 70-től 0 fokig mozgatták, majd továbbra is kézben tartva, a nyelet lefele mozgatva, a bevágott anyag kiemelkedett a fűrészből. Ugyanakkor a pálya 60 fokos szögénél az anyagot rögzítő befogó fej elmozdult a fűrészhez képest a fog szélességének megfelelő távolsággal, párhuzamosan a tengellyel. Ezt az elmozdulást a húzózsinór működtette, ami a fésűtípustól függően előre be volt állítva az osztó orsón. Ezt az orsót a nyél lefele mozgatása közben egy fogaskerékből, és az ezt működtető léptető szerkezet mozgatta. Majd ismét felemelve a kézbe tartott nyelet megvalósult a második bevágás, és így folytatva kialakították a fésű fogazatát. > A befogófej a tengelyhez, illetve a fűrészhez képest - egy fogmélység szabályzó csavar segítségével - végezhetett közelítő vagy távolító (előre-hátra) mozgást is. A fogak mélységét a bal kézzel működtetett szabályzó csavarral lehetett beállítani. A fésű fogvágógép tartozékait képezték (35-ös kép) a különböző típusú fogak kivágásához megfelelő tengelyre szerelt acél körfűrészek. A fogvágógépen a fűrészek cseréjét egyszerűen és gyorsan egy közepes méretű csavarhúzó segítségével végezték. A gép tartozékai között megtaláljuk 121
